Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán

„Prima via erat, qua de partibus Regni Hungáriáé inferioribus per Soklyos penes fluvium Drava ad Babolcza ibant, per eius Drave tenuta transibant, consvetis locis telonia exolvebant iusta, nec veniebant ad Zygeth, prout modo intrarc et a singulis bobus decern denarios pendere coguntur. De secunda via, qua a Danubio Quinqueecclesias et ad Zygeth cunt, similiter exeguntur decern denarii. De tertia via, qua questura cum peeudibus a Simonthornya infra stagnum Balathon per Hethes ad Kanyza exit, illi quoque non tenerentur ad theloneum Zygethiense intrare, prout modo coguntur."

11 Bár e leírás a legillctékesebbektöl származik - azoktól, akik az utakat nap mint nap használták -, ehelyütt mégsem érhetjük be tájékoztatásukkal, mert abban csak az utak egy-egy pontját említették meg. Az utak részletezőbb leírását középkori analógiák és XVI. század közepi missilisek segítségével az alábbiakban kíséreljük meg: 1. Az első útnak tehát a Dráva-menti, Siklóstól Babócsáig terjedő szakaszát közlik velünk, amelyben nem nehéz a középkor eszék-radkersburgi, majd mint folytatást a pécs-radkersburgi útját felfedezni.

1- Tudjuk továbbá, hogy a vizsgált út a Dráva-réveken keresztül kelt át a Dél-Dunántúlra, ami egyszersmind kezükbe adja a „partes Regni Hungáriáé inferiores" túl általános kifejezés közelebbi magyarázatát is: Ilyformán csakis a magyar királyság Drávától délre fekvő melléktartományát, Kelet-Szlavóniát, közelebbről a középkori Verőce és Pozsega megyéket érthetjük rajta, amelyek a XVI. század negyvenes éveiben már török uralom alatt álltak. Siklóst ezekből a megyékből a szentgyörgyi és valpói Dráva-réveken, s az eszéki átkelőhelyen (majd hídon) keresztül lehetett megközelíteni. Nyilvánvalóan az utóbbi átkelőhely lehetett a legforgalmasabb, ahonnan a Csemény, Bercmend és Nagyfalu mezővárosokon keresztül menő pécseszéki út haladt Siklósig.

1

' Ez az út két jelentős, török-balkáni típusú kereskedőközpontot kapcsolhatott a Dunántúl kereskedelmébe: Magát Eszéket, ahol a hódolt terület legfontosabb hadiútja, a buda-konstantinápolyi út is átkelőt talált, és ahol egy 1578-as jelentés szerint népes kereskedőnegyed található. Valamint Pozsegát, amely szandzsákszékhely volt ugyan, de amelyről az említett jelentés külön is kiemeli, hogy ott Ragusa és más tengerparti városok olasz kereskedői is letelepedtek.

1

'

1 Szórványos adataink is eléggé egyértelműen bizonyítják, hogy a déldunántúli kalmárnép hamar felvette velük a kapcsolatokat: 1554-ben a babócsai kereskedők („Kaufleit von Wabotza") Eszék és Pozsega környéki török híreket továbbítanak Székely Lukácsnak, Fridau (Ormósd) urának,

lj ami a korszak gyakorlata szerint annyit jelent, hogy a hírhozók valóban jártak is a mondott helyeken. A későbbi években csurgói magyar és eszéki török árusok közti összeköttetésekről hallunk.

16 A babócsai uradalom jobbágyai is Eszék térségébe jártak lovat vásárolni.

1

' 2. A második útvonalat nagyon szűkszavúan írja le az 1565-ös panaszlevél. Ennek ellenére minden különösebb nehézség nélkül azonosíthatjuk az ismertetett olasz nyelvű jegyzék útjával, azaz a középkori pécs-radkersburgi út rövidebb változatával.

18 Megoldásra váró, nyitott kérdés persze itt is bőségesen akad. Sem ez, sem pedig amaz nem ad ugyanis pontos felvilágosítást arról, hogy az út hol lépte át a Dunát, vagyis: a Duna-Tisza köze mely részéről érkezett és milyen úton haladt a Dunától Pécsig.