Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.)

gyok. Ezek fejéül Paczmáni Tamást jelöli ki. Várait a végrendelet végrehajtói csak akkor adhatják át fiának, Lőrincnek, ha az eléri huszonnegyedik életévét. (Ekkor 12 éves volt.) A fiatal Üjlaki Lőrinc mellé tehát egy héttagú „régenstanács" lett állítva. (Üjlaki Miklós csak háromnegyed év múlva lett király.) Családtagjai nem szerepelnek ebben a birtokkormányzati joggal is felruházott hétszemélyes tanácsban, vejei közül csak Perényi Istvánt nevezi meg azzal, hogy hozzá fordulhatnak tanácsért. Ha valami baj lenne, segítségért Gábor (Matucsinai, Mátyás al-, majd főkancellárja) kalocsai érsekhez, Pongrácz János és Csupor Miklós erdélyi vajdákhoz, valamint Ernuszt János kincstartóhoz forduljanak. Végül kéri Mátyás királyt, úgy is mint fia, Lőrinc keresztapját, hogy viseljen gondot a végrendeletre.

128 A végrendelet tehát pontosan alátámasztja azt, amit fenn mondtuk, a bárók a jelentősebb tisztségeket betöltő familiárisaiknak tanácsával éltek, és ennek a tanácsnak elég széles hatáskört biztosítottak. Nem érdektelen tehát annak a vizsgálata, hogy ez a „bárói tanács" milyen társadalmi rétegből származó egyénekből állott, hiszen úgy tudjuk, hogy a familiaritás intézménye által olykor egyszerű, néha még nem nemes egyéneknek is sikerült a társadalmi kiemelkedés.

1-"

1 Az első ami feltűnik, hogy a végrendelet nem említi Üjlaki kancellárját, aki pedig feltétlenül jelen kellett hogy legyen, amikor gazdája, Üjlaki Miklós „Telcsák örökös grófja, továbbá Uszora föld ura és macsói bán" halála esetére intézkedik. Mint a joghoz is érteni köteles hivatalnok felelős volt az ura kancelláriájából kikerült iratokért, amelyeket kancellári tisztéből kifolyólag neki kellett megpecsételni az általa őrzött pecséttel. Újlakinak voltak kancellárjai. Fentebb említettük a tekintélyes, bárói szint határán lévő családból származott Debrentei Tamást, aki a negyvenes években töltötte be azt a tisztet. Egy 1465. évi adománylevelén kancelláriai jegyzetben egy bizonyos M. S. sziglájú kancellár nevét olvassuk. Az M. nyilván a magister, mester rövidítése, az S. esetleg a Stephanus, István keresztnévé. Ha ez a feltevés helytáll, akkor azonos lehet azzal az Isztrói István bácsi olvasókanonok és baranyai főesperesscl, aki 1475-ben Üjlaki boszniai királyi kancellárja volt. Isztrói a jelek szerint nem volt nemes, csak anynyit tudunk róla, hogy 1455-ben több szlavóniai mezővárosi polgárfival együtt iratkozott be a bécsi egyetemre.

1:30 Ügy látszik tehát, hogy a jogtudó értelmiség útját járva hivatalnokként szerzett egyházi javadalmakból élt meg. Különösebb befolyást úgy látszik nem élvezett Üjlaki udvarában. Újlakinak, mint erdélyi vajdának és bánnak az ottani ítélkezésre ítélőmestert is kellett tartani. Az erdélyi és szlavóniai ítélőmestert nem sorolhatjuk azonban szorosan vett familiárisai közé.

1,31 Keveset tudunk a macsói báni ítélőmesterségről, azt sem tudjuk pontosan, hogy azt ki nevezte ki. 1472-ben minden esetre macsói báni kollégájával, Maróti Mátyussal közös ítélőmestere volt, akit a jelek szerint ők neveztek ki. Ezt Ádám mesternek hívták,

1

'

32 de pályafutását nehéz összekapcsolni Liszkai Horvát Ádám mesterével, a későbbi királyi ítélőmesterrel.

m Lehet, hogy ez az Ádám mester'nem volt nemes. Nyilván hivatalnokként, valami jegyzői, vagy kancellári feladat ellátására lett familiárisa 1450-ben Miklós vajdának Mohorai Vidfi János, volt kúriai jegyző és országos ítélőmcster. Mohorai viszont középnemesi család sarja volt.

1,34 Jegyzői közül kettőnek a nevét ismerjük. A Gömör megyei köznemes Barczi Albertét,

13

'

1 valamint Garai Gál mestert, akit - már mint boszniai király - követnek küldött a raguzai köztársasághoz. Igaz, Garait nem mondja jegyzőnek, erre csak magister címe alapján