Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Simonffy Emil: Somogy megye mezőgazdasági földbirtokstruktúrájának néhány kérdése 1935-ben

A) + B) csoportot együttesen tekintjük kisbirtoknak. C) Középbirtok: E csoportba soroltuk a 100-500 kat. holdas szabadforgalmú földbirtokokat, a Gazdacímtár adatai alapján korrigálva. D) Nagybirtok: E csoportba soroltuk az 500 kat. holdnál nagyobb szabadforgalmú és korlátolt forgalmú földbirtokokat, kivéve a községi és közbirtokossági csoportba tartozó korlátolt forgalmú földbirtokokat. E) Egyéb földbirtok: E csoportba az 500 kat. holdon aluli korlátolt forgalmú földbirtokok kerültek, kivéve a községi és közbirtokossági földbirtokokat. Az utóbbi három csoport elhatárolása tekintetében az a meggondolás vezetet, hogy körülbelül 500 kat. hold volt szükséges ahhoz, hogy a kor átlagos technikai színvonalán - a két alapvető és hagyományos főágazatban: a növénytermesztésben és állattenyésztésben - nagyüzemi tőkés gazdálkodást lehessen kialakítani. Ebben a birtoknagyságban már a javadalmi célú birtok (pl. az egyházi birtok) is önállósult gazdasági egységet jelentett. Világosan mutatja ezt például a piaristák gazdálkodása.

8 Ezzel szemben például a plébános javadalmát jelentő - esetleg 100 kat. holdnál nagyobb - földbirtok sajátosan elkülönült mind a kis-, mind a középbirtoktól, ezért tartottuk szükségesnek az „egyéb" csoport felvételét. Ez utóbbi egyébként Somogy vármegye egész területéből csak 1,6 százalékot foglalt el (18 571 kat. hold), tehát az egész földbirtokstruktúra szempontjából nem jelentős csoport. A korlátolt forgalmú földbirtokok két csoportjának a helyével kapcsolatban merülhetne még fel kérdés. Nyilvánvaló, hogy az 500 kat. holdnál kisebb hitbizományi földbirtokok nem az egyéb földbirtokok csoportjába tartoznának, hanem az egyéni kisbirtok, illetőleg a középbirtok csoportjába. Somogy vármegye területén azonban 1935-ben 500 kat. holdnál kisebb hitbizomány nem volt, így ez a kérdés itt nem merült fel. Valószínűleg a vitézi telkeket is helyesebb lett volna az egyéni kis-, illetve a középbirtokhoz számítani, számuk (180) és területük (2536 kh) azonban annyira jelentéktelen, hogy elhanyagolhatónak tekintettük. A földbirtok-struktúra járási szintű vizsgálata Az i. táblázat az egykorú közigazgatási járásoknak megfelelő bontásban mutatja az öt földbirtok-csoport területét és részesedési arányát. Kaposvár megyei város volt, adatait nem volna helyes minden korrekció nélkül a járásokéval összehasonlítani, a város a kisbirtokos jellegű helységek közé tartozott, hétezer holdas területe azonban a megyei átlagokat nem befolyásolta jelentősen. Somogy vármegye egész számításba vett területéből az egyéni kisbirtok 39,1 százalékban részesedett. A megyei átlagnál magasabb volt az egyéni kisbirtok részesedése öt járásban (az igali, a kaposvári, a szigetvári, a csurgói és a tabi járásban), legmagasabb volt az aránya az igali járásban (51,3%), egyedül ebben a járásban foglalta el az egyéni kisbirtok az összes földterületnek több mint a felét. Legalacsonyabb volt az aránya a lengyeltóti járásban (28,2%). A közös birtok az összes terület majdnem egytizedét (9,7%) foglalta cl, aránya négy járásban emelkedett a tíz százalék fölé (a barcsi, a szigetvári, a nagyatádi és a csurgói járásban), legmagasabb az aránya a barcsi járásban (16,5%), a legalacsonyabb a lengyeltóti járásban (6,9%) volt. A közös birtok azonban egyedül a barcsi járás helyét változtatta meg a kisbirtok tekintetében jelentősen. A kisbirtok (egyéni-f-