Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

Kovács Sebestyén Gyula - a szigetváriak ismételt felhívásai ellenére csak 1870 nyarán látta elérkezettnek az időt a megyei tanítóegylct előkészítő munkálatainak a megkezdésére.

1

'

29 A tanfelügyelő felhívása „Somogy megye néptanítóihoz tanítói fő- és alegyletek, tanítói segélyegylet alapítása tárgyában" azt hangsúlyozta, hogy bár a törvény csak a községi és a polgári iskolai tanítókat kötelezte egyletek alakítására, minden tanítónak „anyagi és szellemi" érdeke az egyesülés, ami a testület tekintélyét is „nagy mérvben" emeli.

1

'

0 A megye tanítóinak első nyilvános értekezletét 1870. szeptember 28-ra tűzték ki a megyeháza nagytermében.

1

"

1 „Becsült tanfelügyelőnk meghívására a kaposvári tanítók gyűlésén számosan jelentek meg" - számolt be „a tanítókgyűlése eredményeiről" a „Somogy".

1

'

2 A gyűlés két témája a tanítók szellemi és anyagi előbbre jutásának a kimunkálása volt. Az elsővel kapcsolatban a résztvevők elfogadták, hogy „az egylet célja az önképzés előmozdítása eszmecserék, értekezések s közkönyvtárak állítása által."

133 A fő tárgy, a megyei segélyegylet megteremtésével kapcsolatos vita azonban csak részleges eredményekkel zárult. Elvben megegyeztek a segélyalap létrehozásában, az előterjesztésben szereplő arányos, a jövedelemtől függő teherviselést azonban nem vállalták. így valójában nem alakult meg a segélyegylet, a döntést a kérdés központi megoldásának sürgetésével odázták el: „itt az ideje, hogy az állam is kezébe vegye a tanítók ügyét."

134 A Somogy megyei tanítók élénk érdeklődését, pedagógiai-közéleti aktivitását bizonyítja az is, hogy a magyarországi néptanítók 1870. augusztus 15-18-án Pesten megrendezett első egyetemes gyűlésén 68-an vettek részt. Ezen a kapolyi Tóth József a didaktikai és pedagógiai kérdésekről folyó vitában a népiskolai tankönyvekkel kapcsolatos indítványát ismertette; Tobak Benő - beküldött dolgozatai alapján - három témakörben is szót kapott. A „testi büntetés alkalmazásáról" és a népnevelési egyletek életképtelenségéről elmondott felszólalása mellett foglalkozott „a tanítók szellemi műveltségének és díjazásának" kérdésével is. Felszólalásában a cikkeiből ismert szenvedéllyel fejtette ki, „itt az ideje, hogy mi is követeljük jogainkat, ... itt a helye, hogy fennen hangoztassuk önállásunkat, függetlenségünket, és ennek elérésére a tett indítványt, miszerint tanító-egyletekké egyesüljünk, én is célravezetőnek tartom."

130 A tanítók hiányos szakképzettségére utaló tanfelügyelői megállapítások és statisztikák nem tartalmaznak pontos adatokat a népoktatási törvény 133. §-ban előírt képesítéssel nem rendelkező tanítók számára vonatkozóan. Egy 1871-es iskolatanácsi jegyzőkönyv szerint 140 tanító jelentkezett a Csurgón tervezett póttanfolyamra.

130 A póttanfolyamra azonban - amint ez a kaposvári községi népiskola tanítótestületi jegyzőkönyvéből kiderül - tanítóképzőt végzett, okleveles tanítók is jelentkeztek, hogy az „újabb tanítási móddal" megismerkedjenek.

137 A megyei póttanfolyamok szervezéséhez - és a tanító-utánpótlás biztosításához - kedvező feltételeket teremtett Somogyban a csurgói tanítóképző intézet megszervezése 1869 őszén.

138 A megyei - csurgói - tanítóképző terve az 1860-as években egyre gyakrabban került szóba. Amikor a Dunántúli Református Egyházkerület 1865-ben tanítóképző felállítását határozta el Pápán, a Belsősomogyi Református Egyházmegye visontai gyűlése (1865. május 16-18.) „nemzeti, kulturális, egyházi és nevelési" érvekre hivatkozva, Pápával szemben Csurgót ajánlotta. A 60-as évek második felében megpezsdülő megyei közvélemény kedvezően befolyásolta e ja-