Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban a dualizmus kezdő éveiben

Svastics Gábor és Tallián Pál jelentették be, hogy „családi viszonyaiknál fogva felmentésükért esedeznek"; november 2-án gróf Széchenyi Ferenc is felmentését kérte. Helyettük Deutsch nagyberki haszonbérlő, Mayerhoffer Jakab csurgói, Epstein Zsigmond szigetvári lakos s további öt vidéki (Batkó József jutái, Megyessy Antal (?), Rába Miklós görgetegi, Bárány Károly mocsoládi és Matolcsi József zselickisfaludi lakos került a megyei iskolai tanácsba.

1

" Ezekben a hetekben történt meg Kaposvárott a katolikus elemi népiskola „községesítése", amelyet az egyházi körök minden erőfeszítése ellenére sem sikerült rekatolizálni.

66 A júniusjúliusi kaposvári események minden bizonnyal befolyásolták az augusztusi nagygyűlés eseményeit, hozzájárultak a népoktatási törvény fejleményeit rossz szemmel néző konzervatív-klerikális körök demonstratív jellegű visszavonulásához. A személycserék hátterében a felerősödő egyházpolitikai viták, az egyházak autonómiája és a zsidó emancipáció körüli harcok megyei eseményei mutathatók ki. A bizottmányi nagygyűlés 1870-ben több ízben ismételte meg a „megye közönségéhez" szóló felhívását „a tanfelügyelő törvényes működéseibeni támogatására" ; sürgette „a tanköteles gyermekek iskolábani járatását, az iskolai épületek felállítását, a létezők javíttatását". A tanfelügyelő, ill. a megyei iskolatanács helyzetfeltáró és megoldást sürgető jelentéseit azonban lényegében határozott intézkedések nélkül „tudomásul vette".

67 Kovács Sebestyén Gyula törvényszéki ülnök tanfelügyelői kinevezését 1869. április 24-én írta alá Eötvös József, erről május 10-én értesítette Somogy megye alispánját.

68 A tanfelügyelő 1869. július i-én elmondott „beköszöntőjét" a megyei lap is közölte. „Nem a hivatalos modor hideg hangján, hanem nyíltan, őszintén és bizalomteljesen" kívánt szólni a „főtisztelendő, nagytiszteletű és tisztelendő iskolafelügyelő urakhoz"; segítséget kért a törvény foganatosítására, a nehézségek közös erővel megkísérelhető elhárítására. Elismerte az egyházak érdemeit a népoktatás terén, de határozottan leszögezte, hogy „a népiskolai közoktatás kérdését pártszempontból mérlegelni . . . nem szabad."

Gí) Elsőként a statisztikai táblázatok pontos elkészítéséhez, hitelességük igazolásához kért segítséget az egyházi iskolafelügyelőktől. A megyei iskolatanács alakuló ülésére 1869. augusztus 2-án, a bizottmányi nagygyűlés évnegyedes ülését követően került sor. „Nem mondhatjuk, hogy cly nagy részvét mellett, mint minőt az ügy megérdemel, s mint egyelőre vártuk" írta az eseményről a „Somogy". A nagygyűlésen bejelentett sorozatos visszalépések után a 34 tagú tanács alig fele számban jött össze; ennek ellenére „megalakultnak jelentette ki magát, s a kormány által előírt utasításokat szabadelvű értelemben vitatá meg". (Igaz, az eskütételről a tanácskozás nagy részét kitöltő parázs vita keletkezett; s végül „ünnepélyes fogadalomtétellel" oldották meg az elvi ellentéteket kiváltó kérdést.) Nem meglepő, hogy a népnevelés ügyével eddig is sokat törődő megyei lap meglehetős rezignáltsággal zárta tudósítását: „A nevelés nálunk nemcsak alulról hanyagolt, hanem a felsőbb körökből is többen kevesebbet gondolnak vele, mint egy jó - soló agárral" - állapította meg joggal a lap tudósítója. Majd így folytatta: „Kovács S. Gyulára mint a megyében új emberre - ismerve Somogy megye iránytadó köreinek véleményét - sok kemény dió lesz [!] feltörni való."

/0 A tankerületi iskolatanács ezt követően negyedévente rendszeresen megtartotta ülését - váltakozó létszámmal. 1871. február 22-én pl. mindössze tízen