Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Vörös Károly: A magyarországi városfejlődés a dualizmus korában. (Különös tekintettel Kaposvár fejlődésére.)
hető ki s mely a megsokasodó szennyvíz révén csakhamar már a város csatornázását igényli. - A gázmű a közvilágítás és a kényelmes magánvilágítás immár polgári igényéről tanúskodik, de később elektromos művel való felváltása már az ipar elektromos szükségleteiről is. A műszaki urbanizációnak ilyen módon sok szálból összetevődő és a városfejlődésnek - mint láttuk - oly sok ága felé kitekintést biztosító, annak oly sok területéhez kapcsolódó folyamata, a városfejlődés eredményeinek számszerűen is legmegbízhatóbb kifejezését teszi lehetővé, d) Nehéz lenne ezekután meghúzni a határt a városfejlődésnek közvetlenül az ipari vagy általában a gazdasági természetű központi funkciók által befolyásolt elemei és azok között, melyek már csak az ilyen módon általában megerősödött helyzetű városba vonzódva válnak fejlődésének további, a várost végül is regionális központtá is alakítani képes építőköveivé. Nem csekély e tényezők száma sem: közöttük nagy szerepük van az adminisztratív központi funkcióknak éppúgy, mint a kulturális központ feladatköreinek. De ezeknek meghatározott városba való településénél annak kereskedelmi forgalma, erősödő ipari szerepe, lakosságának általános műveltsége, városias külseje, mely megfelelő környezetet képes biztosítani egy-egy újonnan odatelepülő regionális intézménynek, éppúgy szóba kerül, mint - s kivált nemzetiségi vidéken - magyarosodásának előrehaladása. S világos lesz az is, hogy a fejlődőképesnek bizonyult, gazdasági és adminisztratív funkciói nyomán gazdagon, sokoldalúan rétegeződő társadalmi szerkezetű város lesz elsősorban képes sokféle típusú művelődési intézmény fenntartására is: olyanokéra is, melyeknek immár ugyancsak lehetnek regionális funkcióik. így pl. a régi, hagyományos, elsősorban humán jellegű iskolavárosok mellé a gazdasági központi funkciók bázisán fejlődő városokban már újtípusú iskolák is megjelennek: műszaki, közgazdasági szakképzéssel. 4. Közlekedési, kereskedelmi, ipari, igazgatási, kulturális központi funkciók ilyen számbavétele után a dualizmus magyarországi városfejlődésének bevezetésünkben felvázolt modelljét éppen annak középső tagjában jelentősen kibővíthetjük. Eszerint a már modern tőkés fejlődés által kialakított központi funkciók közül időben először általában a közlekedési központé jelentkezik, majd a kereskedelmié: ezek - a közlekedési hálózatnak általában még a régi városhálózatot követő kiépülése folytán - még nem annyira új központokat teremtenek, mint inkább a meglevők között szelektálnak (ennek során általában az urbanizáció lehetőségeinek erős figyelembevételével). Végül azonban minden jelentősebb kereskedelmi tőke Budapestre történt összpontosulása után a vidék önálló nagykereskedelme - a forgalom növekedése ellenére is - lassan hanyatlásnak indul - s a városfejlődésben a főszerepet az ipar veszi át. Az ipar ezután általában - amennyiben egyáltalán városba települ - tovább folytatja a meglevő városhálózat szelektálását. Továbbfejlődni egy ponton már csak az iparosodó város lesz képes: dinamikus és valóban városfejlesztő központi funkciót már csak ez ad. Mindez e városokban nemcsak a népességszám további emelkedését hozza meg - egyre erőteljesebb hatással a városok urbanizálódására is -, hanem a városi társadalom szerkezet olyan további differenciálódását, melynek nyomán a polgári állam adminisztratív s később kulturális szervei is, logikusan, az így nemcsak gazdaságilag már megalapozott, de társadalmilag is kibontakozott városokat keresik fel, ellentétben a fejlődésben megakadt városokkal, melyeken sem adminisztratív, sem kulturális központi funkciók nem tudnak segíteni. A modell keretein belül időben tehát gazdagon rétegzett, de
