Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Vörös Károly: A magyarországi városfejlődés a dualizmus korában. (Különös tekintettel Kaposvár fejlődésére.)

lását mennyiben idézte elő éppen legfontosabb központi funkcióinak a magyar nemzeti piac szerkezetébe sokáig beilleszkedni nem képes bécsi és alsó-ausztriai irányulása, s hogy ugyanez hogyan vezetett majdnem hasonló válsághoz Győr ese­tében is. Ha központi funkciók nélkül városok nem tarthatják fenn magukat, még ha megvan hozzá a joguk is (erre legjobb példa a r. t. városként is fejlődés­képtelennek maradt egykori bánya- vagy kereskedővárosok, amiket még egyes, de már csupán regionális közigazgatási funkciók odatelepítése sem tudott fejlesz­teni), - ugyanez áll (a fenti és még sorolható példák tanúsága szerint) még egyes központi funkciók megléte esetén is a megfelelő infrastruktúrának vagy legalább minimumának előzetes megléte nélküli településekre. Ez a modern kori város­történeti kutatás egyik jelentős feladatává teszi a városfejlődés meghatározott tí­pusainak megfelelő minimális infrastruktúra kutatását. b) A vasútforgalomba való bekapcsolódástól természetesen nem függetlenül, de nem mindenben attól befolyásolva bontakozott ki a dualizmus korának idő­ben másik nagy városfejlesztő tényezője, a kereskedelem. A városokban, ame­lyeknek gyors vagy nagyszabású fejlődését az ország térképén végigmenve meg­állapíthatjuk a fejlődés kezdeténél, mindenhol a kereskedelem megteremtette központi funkciókat találjuk: kereskedőházaikkal, raktáraikkal, telepeikkel, és az őket ellátó sajátos kereskedelmi-forgalmi népességgel. Mindennek a vasúti hálózatba való bekapcsolódása a 70-es években még további, kezdetben hatalmas - bár a korszak vége felé már hanyatló - támogatást nyújt. A kereskedelem azonban - éppúgy, mint a vasútépítés - a modern város­fejlesztésben - s kivált a dualizmus kori Magyarországon - már nem egészen egy­értelmű szerepet játszik. Az árúforgalom csatornáinak - elsősorban éppen a vasút­hálózatnak - szerepe ui. kettős. Egyrészt bizonyos fokig decentralizál: elsősor­ban a technikai bonyolítás, az áruforgalom síkján. Lehetővé teszi sok kisebb helyi gyűjtő és elosztó piac létrejöttét: az árut közelebb viszi a vevőhöz és az igényt az eladóhoz : mindenekelőtt pedig olyan áruféleségeket von be a forgalomba, melyek azelőtt nagyobb távolságra (a víziúttól eltekintve, aminek megközelítése egy tá­volságon túl azonban már szintén nem volt rentábilis) szállíthatatlanok voltak. Elsősorban az Alföld terményeire s a hegyvidék fájára gondolunk, később ez az igény kiterjed az egész országból a zöldségre, a gyümölcsre, az élő állatra stb. Mindez kétségtelenül számos helységbe visz be most egyfajta élénkülő kereske­delmi életet, kereskedőket, fuvarosokat stb. - Ugyanakkor azonban a kereskede­lem csatornáinak ilyen kiépülése magának a nagy üzletnek, a valódi kereskede­lemnek a vonatkozásában egyre erőteljesebben centralizál is. Sokat és részlete­sebben lehetne beszélnünk Budapest gazdasági, ezen belül közlekedési és keres­kedelmi központosításáról. Annyit azonban még itt is meg kell mondanunk, hogy a közlekedési centralizáció nyomán a magyarországi vidéki városok nagy, koráb­ban meglehetősen önálló terménykereskedelme aránylag gyorsan leépül: s ezzel együtt maga a város fejlődésében korábban oly jelentős szerepet játszó kereske­delmi tőkéfelhalmozódás is kihúzódik a városból. Szemes terményben, fában, borban Magyarországon is a nagy üzletet csakhamar kizárólagosan Budapesten kötik, vagy (az ország nyugati részeit illetőleg) Bécsben, és a jelentősebb hite­lekért is egyre inkább Budapest bankjaihoz kell fordulni, mivel a helyi bankok fejlődése is budapesti kapcsolataiktól, azok erejétől fog függeni. S mivel ráadásul maga a kereskedelem bonyolítása ekkor s a hazai technikai feltételek s igények mellett általában is még nem alkalmas a népességszám huzamos, nagyobb arányú,

Next

/
Thumbnails
Contents