Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban

Az 1848-49-ben elmaradt szolgáltatásaikat részben lefizették utólag, részben nem - a problémák csak a 60-as évektől jelentkeztek, amikor az uradalom először a már régóta használt és javított bérföldjeikre, később pedig a belsőségeikre is kezdett jogot formálni.

86 A meginduló kérvényáradatnak végül is engedve, a törvényi szabályozást messze megelőzve, 1864. február 15-én a dörgicsei, majd 1877. október 10-én a mernyei majorsági zsellérekkel is szerződésre lépett az uradalom, melynek következtében a dörgicsei kerületben lévők belsőségeiket 145 Ft-ért 4 év alatt 6%-os kamat mellett, a mernyeiek pedig 1200 Ft-ért szintén 4 évi törlesztéssel, 6%-os kamat mellett örökre megszerezhették. Miután a szóbanforgó váltságösszegek nagy részét az érintettek rövid időn belül, néhányan azonnal, kifizették, ezek az ügyek 1879 végére végleg le is záródtak. * * * A fentiekben, ha vázlatosan is, módunk volt nyomon követni azt a több mint 4 évtizedes, sok huzavonával tarkított harcot, melynek jellege, élessége ugyan korszakonként változhatott és változott is, értelme viszont mindvégig egy volt: az uradalom részéről törekvés a nagybirtok-üzem megteremtésére, a jobbágyok, majd parasztok részéről pedig a védekezés a néha létüket is fenyegető földrablások ellen. Értelemszerűen tehát a harcban, kisebb epizódoktól eltekintve, az uradalom szerepe mindvégig offenzív, a parasztoké defenzív volt. Bár az eljárások így, vagy úgy lezáródtak, mégis hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a falvakat a nagybirtokkal összekötő szálak végleg megszakadjanak. Nemcsak a megváltakozással kapcsolatos részlettörlesztések körül időnként felfellángoló vitákra gondolunk itt, hanem olyan esetekre, mint pl. 1876-ban 100 Ft kölcsönpénz árán az uradalom örökös jogot szerzett magának, hogy a göllei parasztok által nyitott homokbányából térítés nélkül homokot hordathasson.

87 Volt a megváltásoknak azonban az uradalom számára egyéb, nem kevésbé lényeges vetülete is. Mindenekelőtt a termény- és pénzjáradékok megszűnése lényegesen csökkentette az eladható áruk mennyiségét, és ezzel közvetve és közvetlenül is akadályát képezte a szükséges beruházásoknak, alkalmanként pedig súlyos forgótőkehiányt is okozott. A helyzetet még súlyosbította, hogy a munkajáradékok elvesztése ugyanakkor éppenhogy a nagyon gyors beruházásokat sürgette volna.

88 Kemény Pál, taszári kasznár 1868. december 15-én kelt javaslatában szinte vészharangot kongatva sürgette akár a gyermekmunka beállítását is. Mernyén és Vadén pedig átmenetileg szárazbéresek fogadásával igyekeztek a szükséges munkaerőt legalább részben biztosítani.

89 Ebben a helyzetben az uradalom számára csak a beruházási források és a szükséges forgótőke előteremtése jelenthetett megoldást. Elvileg ez a forrás teremtődött most meg azzal az eddig elég ismeretlen méretű tőkemobilizálódással, ami a jobbágyfelszabadítást követő rendezések, megváltakozások nyomán bekövetkezett. Jelentős segítséget ígért ez éppen az átalakítás időszakában nagyon pénzszegény nagybirtokoknak. Eltekintve most attól, hogy e tőkék teljes mobilizálhatóságának gátat szabott az a tény, hogy a megváltást szenvedők elsősorban kötvényekhez, és nem készpénzekhez jutottak - a mernyei uradalomban a készpénz mindössze a megváltakozási tőkék 12%-át tette ki -, uradalmunkban még egy speciális összetevő is problémát okozott. A Helytartótanács 90467/1865. számú leirata ugyanis abból az elvből kiindulva, hogy a Piarista Rend a kusztodiátusi birtokoknak csak haszonélvezője - hasonlóan a többi egyházi birtokhoz, a püspöki javadalmak kivételével