Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban

dését a kormányzat jól körülírt módon, jogszabályokkal kötelezően szabályozta, addig ez utóbbi problémák megoldására sokáig az egyszerű polgári adás-vétel elvei voltak az irányadók. A törvényi rendezés már általában csak a lezárt ügyeket találta - mint látni fogjuk - a mernyei uradalomban is.

67 A még megoldásra váró problémák közül uradalmunkban a legfontosabb kétségtelenül a dézsmás szőlők után járó szolgáltatások megváltása volt. Nemcsak azért volt ez így, mert viszonylag nagy, 1.621,25 holdnyi területről volt szó, hanem azért is, mert a területnek több mint fele a már ekkor is kedvelt dörgicsei borvidéken terült el. Promontoriális szőlő egyébként összesen hét helységben volt: Somogyban Mernyén 180 4/8, Őszödön 183 5/8, Homokon 263 2/8, Attalában 55, Tolnában Várongon 56 7/8, Zalában pedig Alsódörgicsén 832 és Kékkúton 50 hold. 1848-ban uradalmi szőlő mindössze 34 2/8 hold volt.

08 A kérdés megoldását az is sürgette ugyanakkor, hogy 1848-tól kezdődően szinte nem szűnő problémákat okozott a földesúri járadék évenkénti behajtása. Mint tudjuk, a dézsmás szőlő megváltakozása azt jelentette, hogy a dézsmás szőlők utáni bevételek 10 évi átlagos értékét tőkésítve kellett hosszabb-rövidebb idő alatt megfizetni a kedvezményezetteknek. Ami már most a szolgáltatásokat illeti, ezek az uradalomban korántsem voltak egységesek. A somogyi és a tolnai szőlőknek a Zala megyeiektől eltérő terheik kétségkívül a szőlőtelepítés módjára, helyesebben a szőlőtelepítésre használt földterületek eredeti jogállására utaltak. Amíg a Zala megyei szőlők megváltakozásánál ugyanis a pár évvel korábban sokat vitatott tized és hegyvám összege volt az alap, a somogyi és a tolnai szőlők birtokosai 1848 előtti ötöddézsmát, 1848 után pedig kilencedet tartoztak fizetni a 1 V2 icce törkölyváltság boron, gyümölcs és szőlőfürt ajándékon és munkajáradékon kívül. Ez utóbbi szolgáltatások mellesleg Zalában szintén ismeretlenek voltak.

09 A megváltás tárgyát képező szolgáltatások tehát nyilvánvalóak voltak, csak a megegyezések elkészítése volt már vissza, és mégis még több évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy az örökváltsági szerződések létrejöjjenek. Az uradalom, amely - mint láttuk - feltűnő buzgalmat árult el a telki tartozmányokat illető rendezések mielőbbi lefolytatásában, a szőlődézsma-váltság kapcsán, szinte szabotálta az eljárások megindítását, miközben a szolgáltatásokat viszont minden évben könyörtelenül bevasalta. A szőlőbirtokosok ugyanekkor mindent elkövettek a megegyezés tető alá hozása érdekében. Különösen szorgalmazták a megváltást a dörgicsei kerület szőlőbirtokosai, akiknek - mint láttuk - a szőlődézsma beszedése körül súlyos atrocitásokat is el kellett szenvedniök. Az uradalom vezetése azonban mondva csinált okokkal - a provinciális erdélyi utazása, a várható hoszszas tárgyalások stb. - elutasította őket. Végül is az 1851-ből már ismert tapolcai főbíró, Varga Lajos állásfoglalása mozdította meg az ügyet, megtagadván a karhatalom ismételt ki vezénylését, mivel ,, . . . a' szolgabírói hivatal nem foltozgathatja az uradalmi és volt jobbágyi sérelmek hézaggyait."

70 A szolgabíró állásfoglalása mellett ugyanekkor riasztó hírek is érkeztek. A birtokosok egyike-másika, hogy a dézsmafizetés alól mentesüljön, szőlője kiirtásába fogott.

71 Végül is 1856 októberében sor kerülhetett az uradalom, az alsó- és felsődörgicsei és akali szőlőbirtokosok közötti megállapodás megkötésére.

72 A megegyezés szerint a megváltakozás alapját az 1855-ös megelőző 10 év átlagtermése utáni szolgáltatás adta, melynek átlagértékét 5%-ra tőkésítve, 48 000 ezüst forintban állapították meg a váltságtőkét. A tőke 10%-a a szerződés hatósági jóváhagyásával azonnal esedékessé vált, míg a fennmaradó 43 200,- Ft tartozás 5%-os kamattal 1866. december