Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Tóth Tibor: Az úrbéri viszonyok megszüntetése a mernyei uradalomban
kívánhatjuk." /l0 Az általános helyzetnek megfelelően azonban kérésükkel még egy alaposabb felülvizsgálatot sem tudtak elérni, igényeiket a vármegye kategorikusan elutasította. 41 A megelőző negyedszázad gátlástalan, sokszor brutális uradalmi magatartása teljesen érthetően váltott ki most súlyos reakciókat. Az egyik jobbágyot pár éve halálra rugdosó Illés Antal ispán most aligha remélhetett egyebet, mint azt, hogy furkósbottal kergessék ki az attalaiak a faluból. 42 A hangulat felízzása kétségkívül befolyásolta az uradalom, ill. a közigazgatás magatartását, de ez fordítva is igaz volt: az igazgatási szervek tanácstalansága méginkább erejének tudatára ébresztette a korábbi kiszolgáltatottakat. A dobszai irtásfoglalóknak küldött megrovó levél, mely a haza szabadságának megvédése érdekében intett a belső békére, hatástalan maradt, miután a jobbágyok éppen a haza szabadságára és a polgárok szükséges gyarapodására hivatkozva vették birtokukba a pár éve tőlük eltagosított területeket. 43 Dörgicsén, ahol a szőlőbirtokosok az egyházi tized eltörlésére való hivatkozással megtagadták a bordézsma kifizetését, az uradalmi behajtást éppen a szolgabíró kérte leállítani, sőt még azt is elérte, hogy az uradalom most hozzájárult a korábbi perben a majorsági jelleg fenntartása mellett a jobbágyoknak ajándékozott földek úrbéri lajstromba vételéhez. 44 A közigazgatásnak a nem ritkán tétovázó magatartása következtében, de az uradalom belső irányítási válsága miatt is, a korábban tapasztalt határozottságot időleges engedékenység váltotta fel. Attalában pédául ,, . . . látván az illető uradalmi gazdatisztet a' múlt 1849. évi tavaszkor a Magyar honban a' forradalom terén kifejlődött körülményeket, célszerűbbnek tartotta az uraságnak a' homoki határban fekvő kaposberki rétjét" - 170 holdat - felesben a falunak átadni. Göllében a még augusztus 6-án is érintetlenül lábon álló 495 hold őszi és tavaszi gabonát most már a robotot is nélkülözni kénytelen uradalom kilenced részért is csak úgy tudta a falusiakkal levágatni, hogy a közel 100 holdas kulai dűlő átengedésére is ígéretet tett. A fonóiak legelőfoglalási ügye pedig átmenetileg úgy záródott le, hogy barátságos egyezségben rögzítették az 1848. aug. 28-ra kialakult helyzetet, és ez a megegyezés a volt úrbéresek számára 308 hold erdő, 95 hold legelő és 33 hold kenderföld végleges birtokba vételét jelentette. Az az uradalom, amely még 4-5 évvel korábban és - amint látni fogjuk - pár hónappal későbben is a legelkeseredettebb harcot folytatta minden barázda földért, most szinte önként mondott le jelentős nagyságú területekről. Várható volt azonban, hogy a legelső alkalmat megragadva nagyon éles harcot fog indítani vélt sérelmeinek megtorlására és elszenvedett kárainak korrigálása érdekében. A várt alkalom - mint tudjuk - hamarosan el is jött, és Rosty Vince uradalmi ügyvéd 1849. október 27-én kelt levelében nagy örömmel tudósíthatta Tottösy jószágkormányzót Geringernek a meg nem váltott szolgáltatásokkal kapcsolatos körrendeletéről. „Vége tehát a restaurációknak, és gyűléseknek!" - írta, és javasolta egyúttal az elmaradt dörgicsei bordézsma ügyének az azonnali rendezését/ 10 A jeladás megtörténte után szinte azonnal meg is kezdődött az adósságok behajtása, és a volt jobbágyoknak aligha volt alkalmuk könyörtelenebb „hitelezővel" találkozni, mint amilyen volt földesuruk, a Magyar Kegyestanítórend volt. A fizetésképtelenség éppúgy nem jelenthetett védelmet, mint ahogy most már a jobbágy szolgálatképességének a korábbi szempontja sem számított. A dörgicsei kerületben pl. az 1848-49-es dézsmahátralék fejében a szőlőbirtokosoktól egy öszszegben és azonnal 1700 akó bor behordását és mintegy 2000 frt kifizetését kí-
