Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején

A megye közepén: Kaposvárott az Eszterházy uradalom lényegében nem is volt uradalmi központ, hanem olyan alközpont, amelyben nem hatott a Festetics-féle programhoz hasonló Georgicon koncepció, a művelt és az eredményes mezőgazdászképzés szolgálatában álló iskolai művelődés vágya. Itt nem volt primer iskolateremtő tényező a földesúr, távol is élt a megyeszékhelytől, itt csak bérlők voltak, fiskálisok, üzleti érdekeiket kiszolgáló kereskedők. Ha azonban nem is volt olyan méretű inspiráló jószágkormányzó, mint Nagyváthy, nagy szerencséjére a városnak, itt is akadt egy uradalmi fiskális, az iskolaalapítás „lelke és esze": Vály János. Az indulás első évtizedeiben - kétségkívül Csurgóé volt a vezető érdem a középiskola alapításában: ott Festetics a patrónus, itt Eszterházy és Vály János a földesúr, illetve az iskola „lelke", Szabó Ferenc és Horváth Elek az igazgató és az oktató pedagógus, ez utóbbi Berzsenyi barátjaként és a Magyar Tudós Társaság levelező tagjaként is ismeretes volt. Lássuk a második kultúrateremtő tényezőt. Püspök és káptalan nem volt a megyében, püspöki és káptalani birtokok azonban annál nagyobb számmal. E birtokok jövedelmei azonban sohasem kerültek vissza a megye területére, hanem megyénkívüli intézmények és kulturális szervezetek keretei között használták fel azokat. így csupán az egyházközségek és az iskolák szoros egységéről tudunk a mezővárosban is, amely hitbéli kötelességként tekintett a vallásos nevelés otthonaira, az iskolákra. A kései feudalizmus időszakában a mai elemi iskolának is pusztán csak kezdetleges állapotban voltak meg a mezővárosban a létfeltételei. Hiányzott az iskolafenntartás gazdasági alapja, de nem volt általános az iskolakötelezettség sem, ugyanakkor sem alkalmas tanítók, sem alkalmas iskolák nem álltak a város rendelkezésére. Lényegében a mezővárosnak a XVIII. század végére mindössze csak 37 adózó háza volt, ezeknek a terhére kellett ráépítenie a hajdani népiskola helyérc lépő magasabb szintű nemzeti iskolát. Tulajdonképpen Mitterpacher Dániel, Mária-Terézia pécsi tanfelügyelője már 1779-ben kezdte tárgyalásain puhítani a mezőváros vezetőit, hogy az elemi oktatás új rendszerét fogadják el, s a régi elemi iskola helyett a három tanerős, és a három tantermes új nemzeti iskola mielőbb felállítódjék. A csaknem nyolc évig tartó agitáció végre is meghozta a kívánt eredményeket. Kaposvár mezőváros szerződést is kötött a pécsi iskolamegye királyi inspektorával a „megjobbított tanítás módgyának" a bevezetésére, azaz a nemzeti iskola megalapozására. Az 1787. február 8-án a szerződést aláíró Golits József mezővárosi bíró egyetlen indokot tartott csak a szeme előtt az aláírásakor: „Nevezetes városunknak, nemes Somogy vármegyében lévő elsősége és a tanulandó gyermekek száma magával úgy hozza, hogy az oskolák nálunk három klasszisra terjedjenek."

9 A szerződést a város vezetői Szűcs László főszolgabíró és Vály János jelenlétében írták alá. Nehéz sors várt az iskolára a szerződéskötés után. A város csakhamar rádöbbent arra, hogy pusztán csak szegényesebb polgárai nyitották meg adakozásra az erszényeiket. A földesúr csak naturáliákat biztosított, nem járt el különbül a megye sem, amely lényegében otthonát soha nem érezvén a város falai között, csupán csak közvetített a helytartótanács és az iskolai hatóságok között. A város megcsalatva érezte magát, mint akire ráerőszakolták a fenntartás minimálisnak egyáltalán nem mondható költségeit, ezért szaladt ki a város vezetőinek a szájából az elhamarkodott vélemény is, hogy még a gyermekeiknek sem járt semmi ha-