Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején
egyik helytartótanácsi leiratra a megye: ,,A legelső és legfontosabb dolog az s mind áruik megszerzésében, mind pedig azok eladásában, illetve munkájuk biztosításában a legnagyobb erősségünk az lenne, ha a vármegye területén minden iparos könnyű munkával teremthetné meg iparának szükséges kellékeit, (nyersanyagait) és ha eladó áruik eladásának lebonyolítása könnyű lenne, s lennének főbb helyek, nagyobb városok s így iparukkal kapcsolatos dolgaik értékesítéséhez nem csak pillanatnyi, s nemcsak a szomszédos helyekre kiterjedő eladási mód és lehetőség kínálkoznék, számukra. Minthogy azonban ennek a vármegyének köztudomásúan egyetlen nagyvárosa sincs, s nincs olyan főhelye sem, ahol a vásárokat, az áruk forgalombahozatalát le lehetne bonyolítani megfelelő módon, ami pedig van, az mind a jobbágyságnak és a paraszti-rendnek való csak, éppen azért sem a földrajzi fekvés, sem a közállapotok nem adják meg a lehetőséget ebben a vármegyében a kereskedésre, s még reménykedni való sincs e tekintetbe?!." Lényegében - még négy évtized múltán is - ugyanezek az állapotok uralkodtak az i8o2-ben összeállított megyei követi jelentés szerint a mezővárosok falai között: „Hivatalok, vagy ipar és kereskedés tekintetéből nevezetes helyei nincsenek (ti. a megyének) s ez a pont annál inkább érdemel említést, mert Kaposvár mezőváros, hol mégis elég iparos volna, legközelebb borzasztó s majd elviselhetetlen tűzveszélyt állott ki, Sziget pedig a háborúk alatti gyakori átvonulások miatt majdnem a végszükség szélére jutott, egyebütt pedig alig találhatók iparosok. Ezekhez járul, hogy mind az ipar, mind a kereskedés nálunk a maga nemében a legalsó ra?2gú, mitöbb oly jelentéktelen, hogy valóban említésre sem méltó." A betelepített görög, rác és zsidó kereskedőknek ekkor - a korabeli bolti jegyzékek alapján - még csak a kispolgári igényeket kielégítő kezdetleges kereskedelmi tevékenységeire utalhatunk, főképp faluhelyen, míg a mezővárosi üzlethelyiségekben megjelent luxuscikkek (kávé, rizs, fahéj stb.) már a mezővárosok uradalmi tisztjeinek, alkalmazottainak és az itt vásárló nemességnek az életviteléhez is jellemző utalásokat nyújthatnak. A mezőváros kiskereskedelme azonban még nem tud lényegeset fordítani a kései feudalizmus első felében a város piaci helyzetén, továbbra is a megyén kívüli piacokra, főképp Kanizsára visznek minden terményt a már háromnyomásos gazdálkodást folytató, de jó bort is termő uradalom kaposvári „nagy élésházából". 3 Még jó pár esztendőnek kell eltelnie ahhoz, hogy a XIX. század első évtizedeiben, tehát a feudalizmus záró félévszázadában, a mezőváros centrumában: a négy utca összefutásában a díszes egyemeletes vendéglő, a 20 kereskedés és a zöldség-tér már ne csak a város lakóinak az igényeit lássa el, hanem a vidékét is, a főtérről nyugatra elterülő gabona terére pedig, már a kanizsai kereskedők járjanak át, bizonyítván a mezőváros kistáji piaci súlyában és jele??tőségében beállott kezdeti változásokat. 1 ' Ez a kereskedelem azonban még sem a várost, sem a manufaktúrát, sem a kultúrát nem tudta elegendő tőke hiányában támogatni, ami - lényegében Kaposvár mezőváros városképi jelentőségű épületein is meglátszik. Többek között ezért nincs - szinte csak egy-kettő - olyan polgári eredetű épülete a városnak, amely a XVIII. századból való. Bár az 1750-ben építeni kezdett „új" vármegye háza elkészült ugyan 1778-ban, alkalmatlan és szűk voltáról már két évtized múltán méltán kesergett Vály János, az Eszterházy uradalom ügyésze 1798. december 30-án: ,,A megyeházat akár Kaposvárt, akár máshol fel kell építeni... A főispán sehol sem tud helyet biztosítani az épület számára . . . Hatvanezer fo-
