Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Bendefy László: A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása

fenék szintje Akaii és Szemes között (ahol a II. sz. fúrás pontosan benne van az övezetben) 100,10 m. Ugyanitt azonban a latyakos iszap miatt a mérőzsineg súlyának kb. 40-60 cm-es bemerülésével is számolnunk kell. Tehát a 99,50 m kezdeti értékhez 11,4 métert hozzáadva a vízszint magassága: 100,90 m. Ha a vízjárás ingadozását is figyelembe vesszük, és feltételezzük, hogy mindkét mérésmagas vízállás mellett történt, ebből az értékből 1,0-1,2 métert levonhatunk, hogy a középvízszinthez jussunk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Balaton közepes vízszintje az 1730-1760 közötti években 109,70 méter magasságban volt. A tónak XVIII. századi magas vízállása adja a magyarázatát annak, hogy a Balaton Mikovinynek legkorábbi (1732-35. évi) vázlatain Tihanytól Nyra 15 km szélességű. E lapokon a Balaton Szigliget meridiánjában valóban ilyen széles volt, mert akkoriban a Nagyberket is víz borította. A Szigliget és Badacsony közötti öböl és Csiszta puszta közötti távolság kereken 15 km. Továbbá: a Szentgyörgy hegy lábától a Nagyberek déli végéig a távolság kb. 20 km. Ez a terület annak idején egyetlen vízfelület volt! Végül: a Zánka és a lellei-mocsár déli vége közötti távolság pedig közel 13 km. Mikoviny térképe szerint tehát a Balaton DNy-i vége - a Nagyberekkel együtt - kb. 15 km szélességű volt. 4. Több egykorú kéziratos térképen, így Job. Christ. Müller 1709, Job. Matthey 1730, Mikoviny 1732-35, Ignatz Müller 1769. évi térképén Tihanyt igen keskeny nyak köti az aszófői partokhoz. Ez az ábrázolás nem lehet merő véletlen. Mai korszerű, szintvonalas térképeken ellenőrizve ezt a szélességet, ugyancsak 109,0-109,6 m körüli magassághoz jutunk. A felsorolt térképeken az aszófői vasútállomás alatti római kori villának kiásott alapzata (108,45 m

)' valamint a középső és az alsó terasz szintje (107,6 ill. 106,8 m) vízzel van borítva. A tőzegláp szintje csak 105,0 m körül következik. A mai korszerű térképeken a tihanyi nyak szélessége 1800 m; a /. Chr. Müller és Ignatz Müller kora közé eső térképeken pedig 400-500 m, ami szinténigen magas vízállást jelez. A JUTI GÁTAK KORA Felmerül a kérdés, kinek állott érdekében, hogy a Balaton szintjét a XVI-XVII. században a természetes úton is 106,5-108,5 méterről még magasabb szintre duzzassza? Ki tudott annyi munkáskezet, akkora tömeget mozgósítani, amely ezeknek a gátaknak elkészítéséhez szükséges volt? A megmozgatott földes kőanyag kitermelése, szállítása, beépítése, döngölése stb. igen nagy tömegű munkást igényelt. A lehetőségek gondos és részletes elemzése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy egyedül a törököknek állott érdekében e munka végrehajtása és ugyancsak egyedül ők rendelkeztek - a vidék magyar lakosságának összeterclésével - olyan munkástömeggel, amellyel ezt a nagy munkát végre is tudták hajtani. Bél Mátyás kéziratban maradt leírásában (ford. Lukács K. 1943) olvasható, hogy „a Sió folyó szöge előtt ott, ahol az a tóból kiömlik", valaha egy kis török kori erőd állott. Romjai ezideig még nem kerültek elő. Legelső írott említése 1619-ből ismeretes. Ez évben ugyanis //. Ferdinánd követet küldött a török udvarba. A vele adott követi utasítás felemlíti, hogy bár az 1606. évi zsitvatoroki békében a két fél kötelezettséget vállalt arra, hogy nem építenek további „új vég-