Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Bendefy László: A juti gátak és a Balaton török-kori magas vízállása

A JUTI GÁTAK ÉS A BALATON TÖRÖK-KORI MAGAS VÍZÁLLÁSA BENDEFY LÁSZLÓ A Balaton keletkezéséről és fejlődéstörténetéről vallott felfogásunk az utolsó 10-15 évben folytatott részletekbe menő komplex kutatások eredményei alapján lényegesen módosult. A tó keletkezésének körülményeit a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézetének kitűnő munkatársai: Szilárd Jenő (1967) és Marosi Sándor (1970) részletekbe menően tisztázták. Eszerint a Balaton nem a Dunántúl felszíni tektonikájából oly jól ismert KÉK-NyDNy-i csapású törések és vetők mentén mélybe süllyedt árok, hanem az uralkodó mélyszerkezeti rendszerhez igazodva ,,ÉÉNy-DDK-i irányú, majd erre közel merőleges szerkezeti vonalak mentén egy alig szakadozott, és különböző vastagságú hegylábi hordalékkúp-sorozattal együtt (a legfiatalabb földtani időszakban) süllyedt be. Előbb a meridionális irányú mélyedések süllyedtek meg és töltődtek fel vastagon, majd azután a köztes felszínrészek is a tó és a mélyedések felé lépcsőzetesen lecsökkentek." Ebből Szilárd és Marosi arra következtetnek, hogy „az említett mélyedések vonalában a Balaton fenekén még vastagabb pleisztocén üledéksornak is kell lennie, mint ahogy az a D-i part feltárásaiban, illetve a fúrássorozatok rétegsoraiban megfigyelhető." A tómedence kialakulása közben nagyon intenzív földkéregmozgások mentek végbe. Emiatt a tető és a Balaton-árok hordalékkúpjának felső szintje között 600-800 m távolságon belül 80-100 m szintkülönbség is mutatkozik. A pleisztocénban azonban ez a szintkülönbség még kisebb lehetett, mert a süllyedéseket a hátak É-i peremei mentén az emelkedések helyenként ellensúlyozták. A pleisztocén kori utolsó eljegesedési időszak: a würm elején a tómedence alakja - bár némileg igazodott már a mai általános ÉK-DNy-i csapásirányhoz, mégis a mainál sokkal jobban követte a keresztirányú süllyedékeket. Mivel a medence fenékszintje ekkor a mainál sokkal magasabban volt, a würm-kori tó vízszintje is kb. 6-8 m-rel magasabb volt a mai, kb. 104-105 m A. f. szintnél. Feltűnő, hogy a D-i part mentén a würm-kori lerakódások igen csekély vastagságúak, viszont a mai partoktól messze délre is kinyomozhatok. Ebből Szilárd és Marosi arra következtet, hogy a jégkorszak-végi tó a korábbi (riss-végi) hordalékkúpokkal fedett, vagy esetleg fedetlen pannóniai felszín gerincei között kialakult lapos vályúkban messzire benyomult a mai Somogy belsejébe. A vályúkat kitöltő tavi üledékek D felé dőlnek, ez pedig cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a Balaton würm-kori elődjének D felé lefolyása volt.