Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)
Szakály Ferenc: A Dél-Dunántúl külkereskedelmi útvonalai a XV. század derekán
adófizetők számának e növekedése azonban ekkor, a török adóztatási szisztéma változása következtében, nem népességgyarapodást, hanem éppen ellenkezőleg, bizonyos csökkenést sejtet. 202 Ugyanakkor a magyar állami adó összeírásokban szereplő ún. portaszámok zuhanásszerű visszaesést mutatnak: 15^4-ben 62, 1564ben 50, 1582-ben pedig már csak 12 portát találtak Kálmáncsehin a magyar részről való összeírok. 20 ' Ezek szerint az 1564 és 1582 között eltelt 18 esztendőben a mezőváros népessége és gazdasági ereje (e kettő együttesen tükröződik a portaszámban) a korábbi 1 4-re zuhant vissza. A magyar adóösszeírás számai azonban ezúttal, úgy tűnik, nem annyira a valóságos helyzetet, hanem sokkal inkább a magyar adóztatás hatékonyságának csökkenését jelzik. Prépostvári Bálint, Eger várának főkapitánya, ugyanis még 1594-ben is úgy vélekedett, hogy „Annak felette valami török Magyarországon vagyon, mindazokat feleségekkel, gyermekekkel, szolgáikkal mind pénzzel, mind éléssel, ruházattal a szegény hódolt nép hizlalja. Azaz a török császárnak és az hadának minden erejét a szegény hódolt nép viseli, főképpen pedig Tolna, Ráczkeve, Kálmáncseh, Kecskemét, Halas, Gyöngyös, Makó, Simánd, Békés, Debrecen és több efféle fővárosok, ezekben a városokban vagyon ő nekik nagy segítségek és nekünk nagy romlásunk . . ." 2<M Kálmáncsehit tehát még egy emberöltővel a rajta áthaladó külkereskedelmi utak clterelődése után is a hódoltsági terület „fővárosai" között tartották számon, és éppen azért foglalkozott a Hadi Tanács e helységek felégetésével, hogy a török hadak bázisát megsemmisítse. Nagyon fontos itt a levélíró személye is. A magyar védelmi vonal egyik legfontosabb erősségének főkapitánya portyázói révén állandóan tájékozódott a hódoltság településeiről, a bennük lezajlott változásokról. így aztán nehezen képzelhető el, hogy esetleg harminc esztendővel korábbi emlékképek hatása alatt, elnéptelenedett, tönkrement helységeket említ a leginkább szemmel tartandók között. Más források is egybehangzóan igazolják, hogy Prépostvári egyébként valóban a hódoltsági gazdasági élet legnépesebb központjait sorolta fel. Prépostvári megjegyzéséből levont következtetéseinket látszik igazolni Pethő Gergely egyik híradása is, amely szerint 1587-ben „Zrínyi György és Nádasdy Ferencz a Kalmáncsi Sokadalomra, ki Sziget várához igen közel vagyon, reá ménének, és azt felverek, fel praedálák; honnan sok gazdag áros Törököket, számtalan sok szép marhával hoznának el. Ez lén nagy Csotortokon." 20d Ez a híradás azonban mégis csak a mezőváros korábbi, lényegében 1566 előtti dinamikus fejlődését bizonyítja, dicséri. Aminek alapján Prépostvári Kálmáncsehit a legjelentősebb mezővárosok közé sorolta, nem lehetett más, mint a korábbi eredmények átmentett töredék-eredménye, a korábbi színvonal megőrzött maradványa. Lakói, kereskedői ugyanis ekkortájt már a szűkebb környék kereskedelmi életében sem játszottak számottevő szerepet. Hű tükre ennek egy kőszegi kalmár számadása. Az illető kereskedő, aki 1592/93-ban többször is megfordult a Kálmáncschihez közeli Kanizsa vásárain, feljegyzéseiben mindössze egyszer szól kálmáncsehivel kötött üzletről: „Item adot kalmanczi Varga Lőrincz az posto arraban pro 24 zaruas Borth. Edgiet adoth pro R 1 d 3 5" 20< ' Igaz, egy számadáskönyv hallgatása önmagában nem lehet perdöntő bizonyíték, Kálmáncsehi esetében azonban mégis különösen beszédesnek érezzük ezt a hallgatást, hiszen, a fentiekben láttuk, néhány évtizeddel korábban a környékbeli vásárokon valósággal nyüzsögtek a kálmáncsehi kereskedők, és viszonylag nagyszabású tevékenységük kiterjedt a kereskedelem minden szektorára. A keret még a XVI.
