Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Komjáthy Miklós: A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei az Országos Levéltárban (Harmadik közlemény)

vette elírás-e, véletlenül hagyott-e ki egy szótagot, aki e sort papírra vetette, vagy egy olyan nyelvi jelenséggel állunk-e szemben, mint amilyennel ma lépten- nyomon, immár országszerte találkozunk, de amely jelenség - ahogy Lőrincze Lajos egyik rádióelőadásában hallottam - régtől honos az ország északkeleti vidékein (pl. ütötte helyett ütte, stb. .. .)

Ahogy a szavatosság vállalásának nem mindennapi formája volt a keresztény hitre és emberségre való hivatkozás, legalábbis a mi anyagunk tanúsága szerint, úgy az sem, hogy a saját költségén és fáradságán való védelem helyett, az eladott birtok élvezetének háborítatlanságát a birtokra vonatkozó privilegiáli- sok átadásával biztosította Rippachi Gerdosich Péter deák Gyulai Ispán Gálnak (59.vsz.) Az is mutatja, mennyire nem volt ez a megoldás mindennapos, megszokott s a vevőt megnyugtató mód, hogy egy esztendővel az 1518-ban történt adás-vételi ügylet, ill az ünnepélyes oklevelek átadása után, 1519-ben újra megkötik az adásvételi szerződést (ugyancsak a somogyi konvent előtt), egyenesen arra való hivatkozással, hogy korábban az eladó nem vállalta a vevők védelmét, amelyet most az eladó, túl az ünnepélyes oklevelek átadásán, magára vállal. (Dl. 71 218. sz. oklevél, ill. annak 20. sz. kivonata Évkönyvünk I. kötetében. Egyébként a szavatosság Árpád-kori eredetéről olv. Gerics József Árpád-kori jogintézmények és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében, a Századok 1969. évf.-ban megjelent tanulmánya 621. 1.-t. A szavatosságról legutóbb Bónis György írt Középkori jogunk elemei. Budapest, 1972-ben megjelent műve 98-99. 1.-n.)

Az a bevalló levél, amelyben Gersei Pető Tamás keresztény hitére és emberségére hivatkozik, szól egy ítélőmester bírói funkciójáról is. (Az ítélőmesterek bíráskodására olv. Bónis György A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyar- országon. Budapest, 1971. című munkájának 280. és köv., valamint 393. és köv. 1., a 74. kivonatban említett Várday Tamásra a 370., 388. és 407. 1.-t.)

Szólnak okleveleink a Balaton menti, Szent Péter apostolról nevezett kolostor remetéiről is, akik csak e néhány oklevél tanúsága szerint is élvezték a vidék urainak bőkezűségét. (6 3-és 64. sz.) A kolostor mindig együtt szerepel a keresztúri (ma balatonkeresztúri) Szent Kereszt plébániával.

Irásösszehasonlításra még nincs elég anyagunk. Most csupán azt említeném meg, hogy a konvent 1521. április 24-én kelt oklevelének írása nemcsak sietségre, hanem írójának gyakorlott kezére is vall. (Dl. 23 540.-61. sz.) Nem tudom, nem jellemző-e az is erre az oklevélre, ill. írójára, hogy az ország egyik leghatalmasabb urát, Űjlaki Lőrinc herceget egy alkalommal egyszerűen az „előbb említett Lőrinc”-nek mondja.

A 72.'"számú kivonat Somogy megye hatóságának 1525. március 6-án, So- mogyvárott kelt oklevelét ismerteti. Azért vettem fel ennek az oklevélnek kivonatát közleményembe, mert részletesen van benne szó a somogyi konvent egy okleveléről. Egyébként más oklevélkibocsátótól csupán akkor közlök kivonatot, ha azok oklevelét átírja egy konventi oklevél, vagy azok írnak át somogyi kon- venti oklevelet.

Mint második közleményemben, ebben is, az Évkönyv I. kötetében megjelent publikációm elvei szerint jártam el. A neveket is mindig abban a formában írom, ahogy ott ismertettem. A kivonatokat a második közleményhez csatlakozva folyamatosan sorszámozom.

48