Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kubinyi András: Dél-dunántúli parasztok városba költözése a középkor végén
lönösen a szűkebb piackörzetén belül igyekezett befolyását olykor gazdaságosan kívüli kényszerrel, jogi szankciókkal, birtokszerzéssel, stb. magának biztosítani, és az itteni lakosságot kizsákmányolni.19 Egy város piackörzetének kiterjedését megismerhetjük jogi szabályozásából, pl. vámmentességek kiterjedéséből,20 a városi mértékek és jog elterjedéséből21 (ez Magyarországon csak részben, a nagyobb piackörzetek esetében járható út), a mérföldjog határából.22 Bizonyos esetekben egyes városi kereskedők üzleti kiterjedési köre is felvilágosít. Nyilván nem véletlen, hogy a párizsi Gallerani-cég üzletfeleinek többsége 20 km-es körön belül lakott.23 A város térbeli funkciójának jellemzőit Blaschke különben a következő öt pontban foglalta össze: egy falusi terület közeli piaca („Nahmarktort”), kulturális központ, védelmi hely (ha erődítve van), ha vannak saját falvai, azok igazgatási és bírói központja, végül rokoni kapcsolatok a bevándorláson keresztül.24 Ha azonban egyes városoknak ilyen többszörös piaci körzete, vagy gyűrűje van, akkor ez a többieknek is meg kell hogy legyen, és ezek között feltétlenül valamiféle hierarchikus térbeli rendszernek2“ vagy más szóval települési modellnek kellett kialakulni.26 Egy ilyen rendben valamely nagyobb gazdasági tér városai egy nagyobb város körül csoportosulva - olykor szabályos alakzatban - maguk körül kisvárosok, piachelyek körzeteivel alkotnak városhálózatot. Más helyen rámutattunk arra, hogy Magyarországon ennek a hálózatnak alapja - és ezt jogszabályok is megerősítik - a vásáros kereskedők megpihenőhelyeinek egymástól való távolsága, amely két mérföld, kereken 16,7 (illetve nagyobb mérföldnél 17,9) km. A nagyobb városok ennek többszörösén foglaltak helyet. Ebben a rendszerben a Dél-Dunántúl központja Pécs, amely légvonalban kb. olyan távolságra feküdt Budától, mint az Pozsonytól, vagy Szegedtől.27 Ez a rendszer sem tudja azonban megmagyarázni, hogy Pécsen kívül miért Buda és testvérvárosai gyakoroltak olyan vonzóerőt a dél-dunántúli falvakra. Igaz, egy részük beleesik a Szücs-féle harmadik piaci gyűrűbe, ami kb. 16-18 mérföldnek felel meg, de innen normális esetben csak város, vagy legalább is mezőváros közbeiktatásával mentek városba a parasztok. A mezőváros és város (jelen esetben Pécs) közbeiktatásával egyrészt Budára, másrészt Székesfehérvárra, vagy Szegedre költözés különben feltétlenül indokolt, mert hiszen ezen a tájon ezek a legközelebb fekvő szabad királyi városok, ahol a „Stadtluft macht frei” érvényesülhetett számukra. Pécs minden gazdasági jelentősége ellenére28 épp azt nem tudta megfelelőképp nyújtani a jobbágyoknak, amit Buda, Fehérvár, vagy Szeged nyújtott. Probléma csak az, hogy a nem szabad királyi Óbuda is vonzotta magához a dél-dunántúliakat! Röviden a következőképp foglalhatjuk össze a fenti várostörténeti analógiákból levonható következtetéseket. A városoknak szüksége volt a bevándorlásra, a falusi bevándorlók a környékről, a városiak olykor nagyon messziről érkeztek, de szinte kizárólag onnan, ahol gazdasági kapcsolatok épültek ki a várossal. A város piackörzete feletti hatalmát jogi eszközökkel is erősítette. A nagy-, közép- és kisvárosok, valamint a piachelyek együttes hálózata viszont valamiféle térbeli rendet alkotott. Ebben a rendben az egyetlen középváros Pécs mellett a Dél-Dunántúlon kisebb oppidumokból és piachelyekből állt ez a hálózat. A dolog másik oldala viszont az, hogy piacra a parasztnak is szüksége van, egyrészt árui eladására, másrészt áruk szerzésére, és ezt a piaci szerepet a kisebb városok ugyan részben ellátják, de csupán a hierarchikus rendben jelentősebb
