Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Maksay Ferenc: Benedekrendi gazdálkodás Tihanyban a XIII-XIV. századi struktúraváltozás idején

A tatárjárást követő további csapások következtében meg-megújuló nyomorúságra jellemzők a veszprémi püspök szavai, aki a tihanyi apátságot 1276- ban is „újabban szegénységtől sújtotténak nevezte/*6 Csaknem ezzel egyidejűén került sor, mint láttuk, a tihanyi uradalom több falvában a szolgáltatások pénzzé való átváltására, helyenként az alávetettek megmozdulásának eredményeként, másutt azoktól teljesen függetlenül.

A 13. század utolsó évtizedeiben és a századforduló után a sok belső há- háborútól kísért politikai nyugtalanság légkörében a fejlődés az addigi úton ment tovább, s mire a kül- és belpolitikai konszolidáció ideje elérkezett, a birtokok parasztnépének többsége már a megváltozott gazdasági, társadalmi és települési struktúra kereteiben élte a maga életét.

A 13-14. század fordulójának keserves éveiből valók az első elszórt adatok a tihanyi uradalom földeinek bérlet útján való értékesítéséről, de ezek még vagy csak a központtól távoleső szőlőbirtokokat érintenek, vagy olyan földeket, amelyekre a bérlők - az apátság perbeli ellenfelei - mintegy erőszakkal tették rá a kezüket. A tömeges földbérbeadás időszaka - Tihanyban, Pannonhalmán és másutt - a 14. század közepén kezdődik, a „nagy halál”-lal s az ország falva további nagyméretű pusztulásának meg az egész európai gazdasági élet tartós, nagyméretű depressziójának idején/*7 s csaknem egyidejűén a bérleti viszony nagyfokú nyugat-európai térhódításával.

JEGYZETEK

1. A pannonhalmi Szent-Bcnedek-rend története, szerk. Erdélyi L. (Bp. 1902-12.) (a továbbiakban PRT.) X. 487. s köv.

iá. Szent István király veszprémvölgyi oklevele hasonlóképp csupán két falu szolganépét említi helyhezkötötten a 9 falu közül. Hómari B.: Szent István görög oklevele. (A Történetírás és forráskritika c. kötetben, Bp. 1938.) 594-595.

2. Kalász E.: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban. Bp. 1932. 25. s köv.

3. PRT. X. 502. s köv.

4. PRT. X. 506., 511.

5. A szolgák földre ültetésének, ekével, állatokkal való ellátásának folyamatát világosan ábrázolta Szabó /.; A prédium. Agrártörténeti Szemle (a továbbiakban ATSz.) 1963. 2930. és Bolla 1.: A jobbágytclek kialakulásának kérdéséhez. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis . . . Sectio historica. Bp. 1961. 109. s köv.

6. A pannonhalmi apátság népeit ill. mansioit már Szent László idején prédiumok szerint írták össze: PRT. I. 590-92. A földművelés 13. század elejéig történt nagy térhódítását hangsúlyozza Bolla 1.: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales . . . 195-7. 86.

7. PRT. I. 771. s köv.

8. PRT. VIII. 267. s köv.

9. PRT. X. 630.

10. PRT. X. 548.

11. PRT. X. 607.

12. 1337. PRT. X. 551., 1338. uo. 552., 1569. uo. 566., 1350. uo. 614., 1340. PRT. II. 518.

13. PRT. II. 771. s köv.

14. PRT. II. 716. s köv.

15. PRT. VIII. 292.

16. PRT. X. 516.

17. PRT. I. 721.

18. PRT. VIII. 291. A telekrendszer csírájának ennél is korábbi, századforduló körüli jelentkezésére 1. Szabó I.: A középkori magyar falu. Bp. 1969. 15.

O