Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Maksay Ferenc: Benedekrendi gazdálkodás Tihanyban a XIII-XIV. századi struktúraváltozás idején

tették rajta.21 De 1299-ben egy tartozékokkal ellátott nemestelek meghatározása már a kifejlett, végleges terminológia szerint történt. Gici Máté „aream sive locum sessionalem cum terris arabilibus et aliis utilitatibus” hagyott a pannonhalmi apátra.22 1310-ben a mansiok sessiová való átváltásának lehetünk tanúi: a pannonhalmi apát olyan birtokot kap cserébe, amelynek szántóföldéit földközösségben birtokolták, vele együtt pedig locus sessionalis-okat; az utóbbiakon egykor állítólag 50 mansio „szállott meg” (terram et possessionem ... mixtim cum terris villarum . . . existentem simul cum locis sessionalibus, in quibus quin- caginta (!) mansiones olim residisse(!) ...filii comitis Nicolai asseruerunt).23 A belterületet, ahol egykor - bizonyára minden tervszerűség nélkül - mansiok halmozódtak, most telkek, „telekhelyek” együttesének tekintik. A mansiokkal mintegy szembeállított „loci sessionales” szóhasználatával az oklevél kiállítói kétségkívül az országos terminológiához kívántak alkalmazkodni, az apát és cseretársa szeme előtt viszont ugyanakkor szükségképp fölmerült a mansioknál rendezettebb, elvileg azonos nagyságú s talán már szabályosan sorakozó házhelyek képe. A két kifejezés párhuzamos használatára már az 1325. évi keletű ör- vényesi birtokper is példát szolgáltatott.

Senki sem állíthatja, hogy a terminológiai változást egykor minden esetben tényleges rendezés, felmérés előzte meg, de annyi bizonyos, hogy a fenti esetekhez hasonló adásvételi, csere- stb. ügyletek jó alkalmat szolgáltattak az átalakítás bevezetéséhez. Hogy ilyen esetekben ténylegesen költöztetési akció is végbemehetett, az II. András egy 1225. évi okleveléből is világossá válik: az apát úgy kérte a királytól meghatározott számú gönyűi udvarnok-család földjének adományozását, hogy az esetleg még a faluban maradó többi udvarnokot az uralkodó egyidejűén máshová költöztesse (alias transferri faceret).24

Hasonló alkalmak kínálkozhattak a tihanyi apátság számára is, s az ottani fejlődés sem lehetett sokban eltérő a fentitől. A század közepétől azután Tihanyban nem kevésbé világos kép bontakozik ki azokról a törekvésekről, amelyek az apátsági népek helyzetének megváltoztatására vezettek. Joggal feltételezzük, hogy az ilyen változás nem egyszer ugyancsak a sessio-szervezet kialakítására szolgáltatott jó alkalmat. A kezdeményezés legtöbb esetben éppen az alárendelt népektől indult ki.

A gamási kondicionáriusok azért részesültek 1264-ben libertates condi- cionales-ban, mert az apát, panaszaik alapján, meggyőződött róla, hogy szolgálataik sokasága miatt jónéhányan közülük „elidegenednek”, azaz máshová költöznek (multi ex ipsis propter multitudinen serviciorum ab ipsis alienarentur).25 Az engedmények legtöbbje abból állott, hogy a korábbi vegyes szolgáltatások, robotolás helyett a népeknek egységesebb terheket kellett vállalniok, leginkább készpénzfizetséget. 1269-ben 8 jobbágy mentesült a harangozói szolgálat alól, mansionként fizetendő évi 7 pondus fizetésének kötelezettsége ellenében.20 1270- ben a szőlősi népek kaptak hasonló kedvezményt, rossz földjükre és megfogyatkozott számukra való tekintettel; ettől az időtől kezdve az addigi terhes élelmiszer- és fafuvar helyett csupán pénzt kellett adniok (az évente egyszeri descen- suson kívül).27 Más alkalommal (1270-ben) a korábbi állapot módosítását felülről kezdeményezték, s éppenséggel nem a népek helyzetének javítása céljából, hanem azért, hogy a fölöslegesen nagyszámú tihanyi lovasjobbágy nagy részét egyszerű condicionarius populus-szá süllyesszék le, hiszen - így hangzott az előterjesztés - „nagy sokaságuk a monostornak csak kevés vagy éppen semmi hasz-