Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Vass Előd: Törökkoppány 1556. évi első török adóösszeírása
ban lakó tímár-birtokos szpáhi került, mint a legtöbbet ígérő, Muszliheddin kop- pányi kádi megerősítő levele (szidzsil) szerint, de az újonnan vállalt jövedelemösszeg három évre csupán 65 ezer akcse lett. 1567. november 16-án Musztafa Juszuf siklósi szpáhi ígért többet, három évre 72 ezer akcsét. Végül 1567. november 29-én Redzseb bin Bekir berzencei szpáhi és Dur Ali berzencei tüzér ígértek többet egyetemes kezesség mellett, három évre 82 ezer akcse beszedésével, majd 1570 április 14-én Ali koppányi ulufedzsi lett jövedelemkezelő (emin-i mültezim), 85 ezer akcse ígéretével.15 A simontornyai-koppányi muquataa sorsát tovább kísérve néhány év múlva találkozunk ismét a forrás említésével. Mevlana Muhjieddin budai kádi és műfettis szidzsilje szerint 1578. április 19-től a váci muqataa jövedelmei közé számítanak a székesfehérvári, a simontornyai, a koppányi, a szigetvári stb. vámok és révek jövedelmei is.16 A következő években is ez volt a helyzet, vagyis a kincstári jövedelmek közül a vámok és a révek átkelési illetékeinek jövedelmét kiemelték a simontornyai-koppányi muqataa kezeléséből és a váci muqataara bízták. A budai kincstár mindig a többet ígérő beszedőnek adta át az állami jövedelmek kezelését, sok esetben - mint a fentiben is - megosztva. A vállalkozó jövedelem kezelő adó- és vámbeszedő (emin-i mültezim) mellett írnok (katib) és több ügyintéző (amil) dolgozott, valameny- nyien fizetést kaptak munkájukért. Az állásuk betöltésekor, a vállalt összeg erejéig, kezeseket állítottak (kefil) és a befolyó jövedelmekről elszámolási jegyzéket (defter-i muqataa) tartoztak vezetni. E jegyzéket az illetékes kádi, aki rendszerint a budai kincstár pénzügyi ellen őr je (műfettis) is volt, ellenőrizte és az elszámolást hitelesítette.1' Törökkoppány magyar lakossága a kincstári kezelésben lévő földesúri szolgáltatáson felül fej adót (dzsizjéét, harácsot, forint adót vagy császár adóját) is fizetett. A török birodalomban a nem mohamedán alattvalók fizették a fejadót, hogy saját maguk személyi szabadságát, valamint az ingatlanaik feletti rendelkezés jogát megváltsák. A fej adót külön írták össze és külön is szedték be, mert ez volt az egyetlen állami egyenes adó. A beszedő (dzsizje emini) és írnoka (dzsizje katibi) megbízása rendszerint csak egy alkalomra szólt, de az elszámolás így is több évig eltartott. A budai tartományi kincstár pénztári bevételi naplója szerint 1559-ben a simontornyai-koppányi szandzsákok együttes fej adó összege 78795 akcse volt. Ez az összeg 157 590 magyar dénár, azaz 1086 magyar aranyforint értéket jelentett, ami 1576 magyar családfő (hane), illetve család fej adónyilvántartását tükrözi. Ez 8-10 ezer fős magyar lakosságot tételez fel a két szandzsákban. Ez az összeg 1560-ra 73425 akcsére csökkent. Ezt a csökkenést jól mutatják a koppányi szandzsák fejadó defterei is: 1556-ban 40 hane 1573-ban 23 hane, 1588-ban 15 hane, azaz család került Törökkoppányban összeírásra. A fejadó alapja a családfő vagy család (hane) volt, ha a család 300 akcse vagyis 6 magyar forint értékű ingóvagyonnal rendelkezett. A szegények és a török szolgálatban állók nem fizették, így pl.: a szerb martalócok és az iflákok sem. A családfőként fizetett fejadó összege 50 akcse volt, ami 1546 körül még megfelelt egy magyar forintnak, de később az akcse értéke rohamosan romlott. Törökkoppány adóösszeírásában a házas családfőkön kívül a velük együtt élő legény fiaikat és testvéreiket is névszerint feltüntették. A lakosság a török adóróvó megérkeztekor valószínűleg elfutott vagy ösz- szeköltözött, mert általános tapasztalatok szerint a török összeírások csak nagyon alacsony népességszámot tüntetnek fel, az ugyanakkor készült magyar dicalis összeírásokhoz képest. így 1556-ban Törökkoppány 40 házas családfőjén kívül 61
