Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kanyar József: Az újgazdák helye Somogy megye mezőgazdaságában a földosztás után és az új agrárstruktúra (1945-1949)
Ez a bizottság már arra is figyelt, hogy a megyében a kisbirtokos parcellák integrálódása következtében lassan növekedni kezdett a termelőszövetkezeti csoportok száma, a Barcs melletti Szilonics pusztai szövetkezetét (1948) követve az élen. Az 1949. évi aug. 2-i évnegyedes alispáni jelentés már a csoportok számát 20-ban állapította meg. A november 12-i közgyűlés már 72 termelőszövetkezeti csoportról tudott a megyében, 1696 taggal és 12 339 kh területtel. Az 1950. febr. 14-i közgyűlésen^ az alispán újabb közlése szerint: 1950 januárjában már 20 újabb termelőszövetkezeti csoport alakult újra a megyében. Már a fordulat évében megkezdődött a mezőgazdasági haszonbérietek rendezéséről szóló kormányrendelet végrehajtása is a megyében. Az 1948. okt. 28-i évnegyedes alispáni jelentés szerint e rendelet végrehajtása 91 községet érintett, 7600 kh igénybevett területtel. (Ebből földbérlő szövetkezeteknek 1240 kh, a földművesszövetkezetek földbérlő csoportjainak 2250 kh, a FÉKOSZ kiosztása révén a kishaszonbérlőknek 2884 kh, a régi haszonbérlőknek pedig 914 kh jutott.) * * * Az agrárforradalommal végrehajtott földosztás, tehát mint láttuk, a mezőgazdaságnak valóban új struktúrát szabott, amelyben parasztságunk - új és régi gazdák egymással összefogva, először kétségkívül az extenzív termelés útjára lépett, hiányos gépi- és eszközbeli felszereltségével, megfogyatkozott állatállományával, leromlott talaj erőviszonyaival, az agrárolló tátongó nyílásában, a mezőgazdasági hitelviszonyok kedvezőtlen állapotában, a kisüzemekben kifejtett iszonyatos energiával, a munkaeszközök számottevő bővülése nélkül - csakhamar felújította gazdaságát, újjáépítette mezőgazdaságát. Parasztságunk - valóban emberfeletti erővel, soronkivül nyerte meg termelési versenyét, alapozva és erősítve új társadalmi rendjét és annak védelmét, noha kisüzemében a vonóerő, a vetőmaghiány, az alkatrész- és az üzemanyag- hiány, a súlyos háborús veszteségek, a háromszorosan sújtó aszályos esztendők, az ipar és a mezőgazdaság árpolitikája közötti tátongó diszparitás (agrárolló), a katasztrofális hitelhiány kedvezőtlen startja után önmagát kellett felülmúlnia ahhoz, hogy a nemzet asztalára kenyeret biztosítson. Így a földosztással - kétségkívül - extenzív irányba eltolódó mezőgazdaságnak az intenzív útra állítása előtt, állatállományát felfuttatva, gazdasági felszerelését pótolva, mégis bázist tudott teremteni parasztságunk, megteremtve azt a kiinduló pontot, amellyel az agrárforradalom politikai vívmányai mellé a mezőgazdaság üzemi és technikai forradalmának a vívmányai felé is megtehette a kezdő és a szükséges lépéseket, hogy - korszerű mezőgazdasági üzemeinek a kiépítésével - mihamarabb a világtermelés színvonalbéli útjára léphessen. • Ezt a küzdelmes, de emelkedő utat az új agrárstruktúrában régi és újgazdáink együtt tették meg. Igaza volt a megye alispánjának, - az 1948. aug. 2-i évnegyedes közgyűlési jelentésében -, hogy „a demokrácia három és fél esztendeje alatt 50000 újgazda és Somogy parasztsága azért gazdagodott meg, mert minden erőt összefogtunk.” 283