Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
nagyra nőtt üzemek fejlődése zsugorodott össze, a piacok lezárultak és a nyersanyagforrások útját is sok helyütt elvágták a politikai szempontok, akkor azt kell mondanunk, hogy az eltelt időszakban megyénk gyáripara nem fejlődött, sőt megkockáztatjuk azt a megállapítást is, hogy főként egyes iparágakban visszafejlődés mutatkozik. Megyénkben is, akár csak az országban, a termelés iránya eltolódott. S mivel az iparfejlesztés elsősorban a főváros számára kedvezett (közlekedési szempontok, energia-ellátottság, stb.), így érthető, hogy megyénk ipara erősen a perifériára szorult. Csupán azok az iparágak fejlődhettek, amelyek a mezőgazdaságra alapozódtak. Kivételt a malomipar képezett csupán, amely a lisztkivitel elé tornyosuló akadályok miatt nem tudott megfelelően dolgozni. Ezt a megállapításunkat támasztja alá, hogy a gyáriparban foglalkoztatottak száma is alig nőtt meg megyénk területén. 1919-ben - hiányos adatszolgáltatás szernit - 1605 gyárimunkás élt a megye területén.205 1925-ben - ugyancsak hiányos adataink szerint - 1925 ipari munkás dolgozott folyamatosan a megye gyáraiban, vagy gyárjellegű üzemeiben. 6776,5 lóerő teljesítőképességű géppark segítette ekkor elő a termelést.206 A gyárimunkásság jelentős számbeli növekedésével tehát nem számolhatunk az eltelt időszakban. Az azonban kétségtelen, hogy a gyárhoz, mint megélhetési forráshoz kötött munkásság száma megnőtt, hiszen pl. csak a cukorgyár és a lengyár több ezer embert alkalmazott a kampány idején, nem is szólva a botgyár és egyéb kisebb üzem „bedolgozó” hálózatáról. A gyáripar - az előbb felsorolt korlátái és korlátozottsága ellenére - semmiképp sem elhanyagolható tényező e mezőgazdasági jellegű vidék életében. A GYÁRIPAR A VÁLSÁG EVEIBEN ÉS UTÁN 1930-ban, az újabb népszámlálás évében Somogy megye lakosságának foglalkozási megoszlását tekintve az ipar térhódítását figyelhetjük meg. Ez országos jelenség, hiszen Magyarországon 1920 és 30 közt az iparból élők aránya 19,1%-ról 21,7%-ra, Dunántúlon 15,3%-ról 17,3%-ra nőtt. Somogybán ez a növekedés aránylag kicsi, 13,6%-ról 15,1%-ra emelkedett. Jellemzője továbbra is a megyének a házi- és a népipar viszonylag magas százaléka (4,1), amellyel a dunántúli és az országos átlag fölé emelkedik (1,4, illetve 1,3%). Az önálló iparosok száma viszont csökken és a segédszemélyzet - bár nem éri el az országos 75,4%-ot - már túlhaladta a 60%-öt. (L. 1. ábra.)207 Mit jelent ez konkrétan? Ugyanezen népszámlálás adatai között a 20-nál több segédszemélyzetet alkalmazó vállalatok kimutatása is szerepel. Megyénkben Barcson jegyeztek fel egy téglagyárat, 1 tannin és gőzfűrészgyárat, 1 parkettagyárat és 2 gőzmalmot; Csugón a lengyárat, Marcaliban 1 téglagyárat, Lá- bodon a keményítőgyárat, Nagyatádon 1 fűrésztelepet, cérnázó gyárat és 2 cipészüzemet, Szigetváron 1 áramelosztó telepet, 1 cipőgyárat és 1 gőzmalmot, Tabon 1 tégla- és cserépgyárat. A kimutatásban szerepel Kaposváron a vasúti műhely, az áramelosztó telep, 1 téglagyár, fűrésztelep, szabóüzem, gőzmalom, cukorgyár, vajgyár, vízmű és 1 nyomda.208 - A népszámlálás adatai szerint az említett 16 gyárüzemben összesen 1190 „segéd” dolgozott. Ha ezt az adatot egybevetjük az 1920. évi népszámlálás 29 nagyobb üzemben dolgozó 1763 főnyi segédszemélyzettel, ez már azonnal arra mutat, hogy So-
