Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
Tudunk arról, hogy több olyan gyár is működött Somogybán, amelynek a cégbejegyzése nem követhető nyomon. A mikei uradalom erdeit pl. az Államvasúti Gépgyár vásárolta meg, ahol 1920 óta fűrészelő és motorjavító gyárrészleg foglalkozott rendszeres fakitermeléssel és feldolgozással.186 Említést érdemel még, hogy 1925-ben megjelent a panelgyár „őse” Kaposváron, amelyben előregyártott elemekből, ún. vasházakat készítettek. Egy nap alatt a helyszínen szerelték össze ezeket a vaslemezből összeállítható házakat, elsősorban a Balaton mellett.187 Külön kell foglalkoznunk az iparnak azzal a főcsoportjával, amely megyénk területén tulajdonképpen az első világháború után bontakozott ki: a villamosenergia termelő iparral. Ez az iparág a világháború előtt még annyira gyermekcipőben járt, hogy a statisztika nem is mérte fel munkaerő-állományát. Az 1942. évi statisztikai ösz- szeállítás szernit 1915-ban mindössze Kánya Albert villany- és hengermalma állott Nagyatádon és egy áramátalakító telep - 1892 óta - Kaposváron.188 . Somogy kedvezőtlen helyzetben volt, hiszen szénbányái nem voltak és így azok villamosenergia-fejlesztő telepeire nem támaszkodhatott. Az 1892-94-ben épült kaposvári városi villanytelep berendezései elavultak és a kényszerből használt olajmotoros gépek üzemeltetése nehézkes volt és drága.189 A régi villanytelep már a csőd szélén állott, amikor a város vezetősége 1921-ben egy részvény- társaság kezére adta azt. Ennek első intézkedése az áramdíjak felemelése volt, mely oly nagy felháborodást keltett, hogy a város kénytelen volt újra saját kezelésébe venni a villanytelepet. Ez az ország egyik legelavultabb egyenáram rendszerű telepe volt. A villanytelep gépeinek felújításához pedig hiányzott a szükséges tőke.190 1924-ben egy külföldi tőkés csoport érdeklődést mutatott a villanytelep modernizálásának ügye iránt.191 Az 1912. évi rekonstrukció óta nem újították fel a villanytelep gépeit. Végül is a város az áramszállítás mellett döntött, mint legolcsóbb megoldás mellett. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-vel kötött szerződést, amely a máza-szászvári villany telepről szállította az áramot Kaposvárra. A cukorgyár villanytelepét állították be tartaléktelepnek.192 A kaposvári villanytelep és környéke valósággal újraíeremtődött és a 6200 lóerős szászvári telepről megindult az áram a város felé. Ez időszerű is volt, mert a kormánynak az volt a szándéka, hogy ún. „hberlandzentrale^kal villamosítja az országot, és Kaposvár, mint ilyen központ, a Leszámoltató Bank és az Agrolux révén 7 milliót kapott erre a célra. Ezt az összeget Baranya, Somogy és Tolna megyék villanyhálózatba bekapcsolódni kívánó községei között, kölcsönként, kellett elosztania.193 A megye nagyobb települései időközben öntevékenyen kezdtek gondoskodni a számukra oly fontos villamosenergia megszerzéséről. A selyemgyárral rendelkező Nagyatádon 1913-tól már áramfejlesztő telep működött és ennek az egyéni cégnek berendezéseit vette át 1918-ban a Nagyatádi Gőzmalom és Villanytelep Rt. E cég 1925-ben számolt fel. Ekkor már működött ott Kánya Albert hengermalommal összekötött villanytelepe, amely 4 motorral üzemelt. 1928 óta Nagyatád az üszögi bányacentrálétól vette át távvezetéken az áramot. Ekkor tértek át a váltóáram használatára. 1931-ben már 14 motor dolgozott 46,4 lóerővel.191 Az ugyancsak több gyárüzemmel rendelkező Csurgón 1922-ben - Lang Mór 1915 óta működő hengerműmalom és villamossági üzemének felszerelését 241
