Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
Hasonló vállalkozás volt a Toponár melletti gazdasági szekérgyár.35 Ehhez az iparághoz tartozott a Mayer Vilmos-féle kaposvári kocsigyár is, amely 1904-ben alakult és pár esztendő alatt 50-60 munkással és egész sereg géppel dolgozott. 1923-ban már - az autók elterjedése miatt - ez a többszörösen kitüntetett gyár súlyos anyagi nehézségekkel küzködött.56 Ehhez az ipari főcsoporthoz tartozik az 1914-ben létesült Somogy-Ber- zencei Faáru és Botgyár Rt, amely cég bot- és egyéb faáruk háziipar útján történő előállításával és értékesítésével foglalkozott. Elődje az 1905-ben a Somogy- Berzencei Faipar -s Botgyár közkereseti társaság címen alakult meg ugyancsak Berzencén, amelyet 3 csurgói lakos, 2 kereskedő és 1 bérlő létesített, s amely 1913-ban szűnt meg, s amelynek a berendezéseit, munkásait és vevőkörét vette át az 1914-ben megalakult részvénytársaság.57 Ez a gyár olvasztotta magába a pak- ráci botgyárat is, a Kreisler-féle berzencei botgyárat és a Lőwy Albert-féle bécsi esernyőnyél gyárat. A háború végén 200 munkást foglalkoztatott, 28 lóerős gőzgéppel dolgozott és évente 10 000 q szenet használt. Alaptőkéje 500 000 korona volt.58 1920-ban a részvénytársaság székhelyét Budapestre helyezte át. Majd 1922 óta már Alsókon működött tovább, vezetői Csurgón, munkásai Berzencén laktak. 1926-ban új részvénytársasági keretet kapott a gyár és új címe: Faáru és Botgyár Rt lett. Botot és egyéb faárukat termelt, nemcsak gyári, hanem háziipari úton is, továbbá célja volt a tűzi- és a műfa adás-vétel is.59 Egy 1928-ban kiadott gazdaságföldrajzi munka szerint ebben a gyárban 35 munkás, 10 órai munkával, napi 50 tucat botot állított elő (1 bot átlag ára 2.50 P volt). A faanyagot Festetics herceg erdeiből szerezték be, főként bükk és gyertyánt használtak nyersanyagként. A kész gyártmányokat nagykereskedőknek adták el. A produktum 25%-át értékesítették Magyarországon, azonkívül Franciaországba, Ausztriába, Németországba, Angliába, sőt Kis-Ázsiába is szállítottak.00 1928-ban említi meg a fenti munka a Fiedler-gyár csurgói fiókgyárának (Fiedler János Lenipari Rt fióktelepe, Csurgó) a lengyár mellett működő fűrésztelepét és faorsó gyárát is. Ez az orsógyár ekkor Magyarország egyetlen ilyen típusú gyára volt és 20 munkással dolgozott. Az anyagot ugyancsak a környék bükk, gyertyán, stb. fái szolgáltatták. Kb. 2000 db orsót készítettek, amelyet Komáromba, a fonógyári főüzembe, továbbá az ország más tájaira és kb. 20%-ot külföldre (Ausztriába, Jugoszláviába, az első világháború előtt pedig Németországba, Angliába, Belgiumba és Oroszországba) szállítottak.61 Meg kell még említenünk az 1907-ben alapított Veszprémi Faipari Rt. és Hirschfeld Vilmos cég gőzfűrész telepét Kaposváron.02 A faiparban tehát a megye területén folytatódott e fontos természeti kincs kiaknázása, nemcsak a mezőgazdasági ipar vonalán - nagybirtok üzeméhez kötötten -, hanem ipari és kereskedelmi vállalkozásként is. Természetesen ebben az iparágban is jelentkezett a háború előtti túlméretezettség miatt az üzemredukció szükségessége. A bőr-, sörte-, szőr- és tolliparban ugyancsak voltak jelentős kezdeményezések a megyében. 1910 és 1920 között a dolgozók számaránya ebben az ipari főcsoportban 20,4%-os növekedést mutatott. A megye legrégibb üzeme 1876-ban a Marcaliban alakult Krausz József és Fia bőrgyártó és bőrkereskedő cég volt, amelynek már 1877-ben Kaposváron is volt fiókja. A cég 1912-ban gépszíjgyár- ként működött Marcaliban. Ekkor Sonnenfeld megvette a tulajdonosoktól és 225
