Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
T. Mérey Klára: A gyáripar Somogy megyében a két világháború között
kedvezőtlen eredményét, és 1926. január 22-én a Somogyi Űjság szomorúan közölte: „Megszűnik a kaposvári MÁV műhely!” - A takarékossági bizottság határozta el a szegedi, pécsi és kaposvári MÁV műhelyek leépítését és ezzel Kaposváron az eddigi 350 munkás helyett csupán 33 marad a szükséges javítások elvégzéséhez, akik a Pécs alá rendelt kaposvári fiókműhelyben végzik majd el a futó javításokat. A szanálás óta a teljes megszűnés veszélye lebegett a megkisebbedett kaposvári MÁV műhely feje felett. Végül is 1928-ban a MÁV igazgatóság úgy döntött, hogy a kaposvári műhelyt pályafenntartási műhellyé alakítja át és egész Dunántúl 26 osztálymérnökségének területéről itt javítják majd a pályafenntartási eszközöket.23 A gépgyártás területén tehát a szanálás egy jelentős ipari üzemet érintett, és ez több munkáscsaládtól fosztotta meg Kaposvárt, akiknek egy részét - a képzett szakmunkásokat - a MÁV elköltöztette. A gépiparhoz tartozónak tekinthetjük a malomépítkczési vállalatokat. 1920. júliusában Krausz és Negyedes - mindketten molnárok - malomépítészeti és szerelési vállalatot létesített Kaposváron. Az egyik helyi lap beszámolt arról, hogy a vállalat már több malom felszerelését végezte el, sőt, még budapesti malmok is felkeresték megrendeléseikkel.2/‘ - i922Jben pedig a Krausz és Negyedcs- féle malomépítkezési vállalkozáson kívül a Szűcs testvérek hasonló jellegű üzemét is megemlítette a Somogyi Űjság, megjegyezve, hogy mindkét üzem bőven el van látva munkával és fejlődő iparágat képvisel Kaposváron.23 A kő-, föld-, agyag- és üvegipar 1910 és 1920 közötti munkáslétszámot tekintve, 21,1%-os hanyatlást mutatott. A tégla- és cserépáru gyáraknak a megrendelés hiányával, az építkezési kedv csökkenésével kellett számolniok. Az iparágnak országos méretű hanyatlása a háború természetes velejárójaként könyvelhető el. Ez okozta végső fokon a nagy nyersanyaghiányt is. Ennek az ipari főcsoportnak a legjelentősebb üzeme Kaposváron: az ún. Donner-városban, a vasúthoz közel felépült Azbeszt-, cement-, pala és cement- árugyár rt. üzeme volt. Ez a 3 dunántúli palagyár egyikeként, igen korszerűen volt felszerelve, külön iparvágánnyal. A cég 1912-ben alakult és többszöri tőkeemelés után - 1920-ban - többrendbeli perbe is keveredett. Egyik igazgatósági tagja károsította meg, amikor a palagyártó berendezés helyett hasznavehetetlen gépeket és ócskavasat szállított az üzemnek, a gyár termelését megbénítva. Ebben az esztendőben részvényesei között találhattuk a Bogiári Takarékpénztárat.2'1 A húszas évek elején - a gépbeszerzési nehézségeken kívül - egyéb problémákkal is (anyagbeszerzés, pótalkarészek hiánya, stb.) meg kellett birkóznia az üzemnek, ennek ellenére eleinte mégis nagy nyereséggel dolgozott. 1921-ben a gyár teljes üzemben volt, naponta 2 vagon cementlapot állítottak elő benne. Készítettek azonban betonárukat, gazdasági felszerelést, konyha- és előszoba-burkolatot is. A munka nagy részét gépek végezték, mellettük 60 munkás dolgozott. A gyár vízszükségletét a mögötte húzódó Kapos folyó adta. Nagy megrendeléseket kapott Jugoszláviából is.27 - 1921-ben 9-ik évi közgyűlésén 267 142 korona tiszta nyereséggel zárta üzleti évét, amelyből a részvényeseknek 8% osztalék jutott.28 1923-ban a gyár régi igazgatóságának megbízatása lejárt és a palagyár új vezetőség kezébe került. Az infláció, a mesterséges pénzszűke és a helytelen export-politika azonban olyan cementhiányt okozott a számunkra, hogy a gyár, hónapokon át, szünetelni volt kénytelen és palát több mint egy évig nem tudtak 221
