Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Tóth Tibor: A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón
Amíg a hízó- és a vonósállomány meghatározása viszonylag egyszerű voltr a loo holdon felüli gazdaságok tehenészetei lényegesen nagyobb tarkaságot mutattak. Már láttuk korábban is, hogy az alkalmas fajták felkutatása milyen tarka marhaimportot eredményezett. Bár a megoszlást tekintve a hegyi tarka csoport tenyésztése változatlanul hegemón volt, de mellette és bizonyos fokig ellenére is nem hiányoztak a próbálkozások a specializált tenyészetek kialakítása érdekében. Ennek a törekvésnek a jele volt a jersei tejelő megjelenése, illetve az, hogy a területileg a hazai tájfajta tcnyészkerületén lévő kapuvári uradalomban az igénytelen és ezért különösen gazdaságosan tartható hereford együttes behozatalát tervezték.77 Ezzel egyidőben a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete a tej- és húsjellegű shorthornok behozata'ával foglalkozott, de ismét előkerült a hollandi, illetve, a vörös-tarka keletfriz marha meghonosításának a gondolata is.'8 A somogyi ioo holdon felüli gazdaságokat érdekes módon ezek a divatok általában elkerülték. A fajtajelleg már nagyjából a századfordulóra kialakult, ezután már inkább csakba mennyiségi növekedésre esett a hangsúly. A tejeltető tehenészetekben elsősorban a hegyi tarka fajták prcdomináltak, bár érdekes módon a vajkivitel fellendülésével összefüggésben néhány uradalom (Jankovich- Bésán-féle öreglaki, a Festetics Tasziló-féle berzencei stb. tenyészetek) növelte a magyar szürke tehenek számát is. Az 1909. júniusára tervezett nemzetközi tej- gazdasági kongresszus kapcsán készült kimutatás 16 kiváló tehenészetet jelölt meg Somogybán, ebből 11 szimentáli, három berni, egy inntháli és egy bonyhádi jellegű volt.711 Érdekes azonban, hogy egy négy évvel később készült felmérés a 45 említésre méltónak ítélt tehenészet között 13 bonyhádi jellegűt jelölt meg,80 jól lehet ugyanebben az évben a „Mezőgazdasági Kalauz” mindössze 6 olyan somogyi faluról tudott, amelyben figyelemre méltó bonyhádi tenyésztés folyik.81 Ahhoz, hogy végül is a vázlatosan nyomon kísért fejlődés folyamatát jellemezni tudjuk, illetve az eredményeket jelezhessük, kíséreljük meg most az 1911- ből rendelkezésünkre álló állatösszeírás eredményeit szemügyre venni. Arra sajnos nincs módunk, vagy csak nagyon hosszadalmas számítások után, hogy az összeírás eredményeit a századvégről szerzett adatainkkal összevessük, mégis úgy érezzük, hogy ezen egy forrás alapján is lényeges kiegészítéseket tehetünk a már elmondottakhoz.82 A jelen dolgozat függelékében két összeállítást készítettünk az 1911-es állatszámlálás alapján. Mindkét táblában közös, hogy - ahogyan azt az 1895-rc vonatkozó elemzéseknél is tettük - a 100 holdon aluli birtokokat egységesen kezeltük, ugyanekkor a 100 holdon felülieket bizonyos, többé-kevésbé jellemző csoportokra bontottuk szét. Eljárásunkat - eddig is kitetszően - az a szándékunk indokolta, hogy a lényegében egységesnek tűnő népies tartástól elkülönítsük a 100 holdon felüli gazdaságok tartását, másrészt, hogy a 100 holdon felüli gazdaságokban is jelentkező szembeötlő különbségekre fényt deríthessünk. Az I. sz. táblában - mint látjuk - az alapul vett üzemkategóriák között megosztva jeleztük a haszonállatállományt, és ugyanekkor bizonyos, a hasznosítás és a természetes állománynövekedés szempontjából jellemző adatokat is kiemeltünk a szarvasmarha-tenyésztésre vonatkozóan. A tábla tüzetesebb vizsgálata nélkül is kiderül, hogy - a juhállománytól eltekintve - a 100 hold alatti gazdaságok állattartása jelentősebb a többi kategóriánál, vagyis láthatóan a kis- birtokok akár relatív, akár abszolút állatsűrűségét is tekintjük, felülhaladni látszanak a 100 hold feletti birtokokat. Nem végeztük ugyan el azokat a számításokat, melyeket Balogh István, a birtokolt földterület meghatározása érdekében ja200
