Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)

Tóth Tibor: A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón

Göllei ló- és ököristálló

got Ez utóbbi jelentőségéről már esett szó a kistenyészetek kapcsán, de itt is ki kell rá térnünk. Az a vélemény, mely egyidőben a szarvasmarha-tartás fő haszonvételeként a trágyatermelést jelölte meg/'0 mindenképpen túlzó volt, viszont jellemző volt a már többször hivatkozott uradalom egyik állásfoglalása: ,,ha a hizlalás magában véve nem is hozna ugyan hasznot, a lehetőségig fenn kell azt tartanunk a trágya kedvéért.”41

A hasznosítási módok vázlatos áttekintése után, most ismét kísérletet teszünk a század első évtizedére vonatkozóan a fajtajelleg változásainak a reprodukálására.

Mint arról már fentebb szó volt, 1894 előtt is, de méginkább utána, meglehetősen gyorsán alakult át a szarvasmarha-állomány. A gyors átalakulás, amely nyilván a jövedelmezőség kérdésével függött össze, úgy eredményezte a magyar szürke számszerű csökkentését, hogy ennek pótlása azonnal nem történt meg. Voltak, akik a csökkenést katasztrofális depekorációnak érezték,42 maga a Földművelésügyi Minisztérium is szükségesnek látta beavatkozni a folyamatba a 11.099/1902. ein. sz. körlevelével. A rendelkezésre - mely a kedvezményes tenyészállat-ellátás reformját és a szaporulat fokozottabb óvását ajánlotta az érdekeltek figyelmébe - Somogy azzal válaszolt, hogy szabályrendeletileg megtiltotta a 3-6 hónapos borjak vágását, illetve elhatározta a befolyt ebadók terhére történő tenyészüsző díjazások rendszeresítését. Emellett még kérte a megye, hogy a tenyésztői munka jobb megszervezése érdekében hozzanak létre Kaposvárott önálló állattenyésztési kerületi felügyelőséget, miután - tapasztalataik szerint - a

i9>