Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Tóth Tibor: A szarvasmarha fajtaváltás Somogyban a századfordulón
Mint látjuk a 191. lapon, az uradalom bruttó bevételei tekintélyes mértékben emelkedtek a kiemelt másfél évtized alatt. Ennek hatását elemezni messze- vezetvc - és bár néhány megjegyzést a későbbiekben majd teszünk még, most csak e tényt rögzítettük. Az „egyéb” kategóriába sorolt bevételfajták alakulásától eltekintve - ide vettük a borászat, erdészet, gyümölcstermelés, halászat, ipari melléküzemágak, stb. hasznait - látható a fokozatos eltolódás a két alapvető üzemág között, az első és az utolsó 3 éves időszakot tekintve a növénytermesztés és az állattenyésztés szerepe az adott időszakok bevételi szerkezetében megcserélődött. A merev elválasztás, tudjuk, nem jogos, hiszen pl. egyrészről a takarmánytermelés, másrészről a trágya, vagy az igaerő felhasználás nem az előállító ágazatba jelentkezett bevételként, mégis nyilvánvaló, hogy a korszak viszonyaihoz alkalmazkodva, az állattenyésztés szerepe s jelentősége gyors ütemben növekedett. A táblázatot vizsgálva a növekedés ütemét is figyelemmel tudjuk kísérni. Láthatóan a bevétel fajták közül az állattenyésztés növekedése a legdinamikusabb, az egész uradalom fejlődését is elsősorban éppen ez a dinamikus növekedés - és itt feltétlenül utalni kell a hadigazdálkodásra is - indukálja és jellemzi. Nézzük meg ezek után, hogy az állattenyésztésből származó bevételek hogyan oszlottak meg az egyes haszonállat csoportok között! A 192. oldal táblázatát szemlélve kitűnik, hogy az adott időszak minden egyes elszámolási részidejében az állattenyésztésen belül a szarvasmarha-tenyésztés adja a bruttó bevételek felét, harmadát. Ugyanekkor a növekedés ütemét tekintve is a legdinamikusabb ágazata volt az uradalomnak. (A sertéscladás utolsó három éves, irreális ugrása nem az ágazat reális helyzetét, hanem a háborús gazdálkodás igényeit tükrözi.) Az uradalom bruttó bevételeit és az állattenyésztést külön részletező táblázatok alapján - úgy hisszük - nem lesz túlzás, ha a paraszti üzemekhez hasonlóan a szarvasmarha-tenyésztést a 100 holdon felüli birtokokon is kulcskérdésként kezeljük: a szarvasmarha-tenyésztésből eredő bevételek az uradalom bruttó bevételének 1904-06 között, 14.4%-a, 1910-12 között 23,4%-a, 1913—15 között 23,2%-a, 1916-18 között 25,2%-a volt. Csak magát a szarvasmarha-tenyésztést tekintve látható, hogy a tejgazdaság jelentősége dinamikusabban nőtt a hízó- és tenyészállat eladásnál, jelentősége azonban számszerűen tekintve lényegesen alatta maradt annak. Mégegyszer szeretnénk hangsúlyozni, hogy az adatokat szolgáltató uradalmat korántsem tekintjük tipikusnak, de az átlagos viszonyokat feltétlenül illusztrálhatja és jellemezheti. Az adatokból viszont nyilvánvaló, hogy itt más jellegű a tenyésztés, mint amit - igaz csak jelzésszerűen - a paraszti birtokokon észleltünk: a tejgazdaság bár egyik fontos hasznosítási mód volt, de nem a legfontosabb. A háromféle hasznosítási mód együttes jelentkezése nyilván nem jelentett valamiféle somogyi specialitást. Tudjuk pl., hogy a csákvári uradalomban a századfordulón, a béllyei uradalomban pedig már a 80-as években határozott te- nyészcél volt a háromféle hasznosítási mód kiépítése.38 Jellemző egyébként a vázolt hasznosítási gyakorlat általánosságára, hogy a magyar szürke hagyományos tenyészterületein is igyekeztek lépéseket tenni a tenyészirány fenntartása mellett a fokozatosan kiszoruló fajta hústermelő, ill. tejtermelő irányban történő átalakítására.39 Később még részben visszatérünk a kérdésre, de itt mégis szóba kell hozni a három fő hasznosítási ág mellett a tenyészállat kereskedelemből származó hasznot is, ill. a fokozottabb istállózással együtt járó jobb trágyaellátottsá195
