Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Kelemen Elemér: A népoktatás Somogyban, a kiegyezés előtti években
előbb országos törvény alkotása által létesíttessék pontos, az évnek minden szakaszán keresztül való szorgalmas iskolázás.”135 Ezekben az írásokban már olyan gondolatokkal is találkozhatunk, amelyek túlmutatnak a tanügyi reformokon, a népoktatási törvény társadalmi-politikai korlátain és ellentmondásain. Az egyik cikk szerzője ,,a közművelődés kiterjedésével” kapcsolatosan azt tartotta „a sajtó legfőbb hivatásának”, hogy a ,,so- ciális reform-eszmék körét minden oldalról” megvilágítsa.136 Tobak Benő „Népnevelés” c. cikkében pedig azt fejtegette, „kívánatos volna, hogy midőn a szellemi téren mind magasabb fokra emeltetik a nép, anyagi helyzete megfelelően szilárd és emelkedő legyen.”137 A kiegyezést követően, Eötvös népnevelési-népoktatási intézkedéseivel kapcsolatosan még határozottabban fogalmazódtak meg ezek a vélemények, újult erővel lobbantak föl a viták a lapban a népoktatás helyzetéről, céljáról, feladatáról és jellegéről. Ezeket a vitákat az 1868. évi XXXVIII. te. sem zárhatta le. III. A kiegyezést megelőző évek népoktatásának megyebeli viszonyait tükröző statisztikai adatok és viták egyaránt arra figyelmeztettek, hogy milyen nagy feladat vár a népoktatás megjavításán fáradozó erőkre, milyen anyagi és szellemi korlátokat kell lerombolni a fejlődés érdekében. Azt is jelezték azonban, hogy - főképpen szellemi téren - kedvező változások mentek végbe. A lassan változó igények képviseletre találtak; Somogybán is kialakult a kérdés határozott rendezését sürgető, Eötvöst támogató értelmiség, elsősorban a tanítóság tábora. A kiegyezés meggyorsította ezt a folyamatot. 1867 nyarától a megyei közgyűlés napirendjén egyre gyakrabban szerepelt a népoktatás kérdése; a közgyűlés iskolai választmánya - a népiskolai tanács megalakulásáig - rendszeresen foglalkozott a tanügyi jelentésekkel, több javaslattal fordult a megyei vezetéshez. Az 1867-68-as esztendőt a népnevelési egyletek megalakulása körüli viták, az egyházi hatóságok mind ellenségesebbé váló magatartása, a népoktatási törvényjavaslat ellen - és a mellette szervezett akciók jellemzik. A Somogy élénken reagált mindezekre; hasábjain - a korabeli országos tanügyi lapok színvonalán - izgalmas eszmecserék zajlottak. Ugyanakkor egyre több hír, közlemény adott arról számot, hogy 1864-66-hoz képest is megtorpanás, visszaesés van a népoktatásban; a közoktatáspolitikai viták az iskolákkal, tanítókkal szembeni gyanakvás vagy az államra hagyatkozó közöny egészségtelen légkörét teremtették meg. Az 1868 :XXXVIII. te. egyszerre váltott ki felzúdulást, lelkes örömet - és jogos elégedetlenséget. Az 1869. év politikai harcai, választási küzdelmei azonban csakhamar elterelték a figyelmet a népiskolákról. A népnevelési egyletek - az első felbuzdulás után - csendben széthullottak. Az oktatásügy terén Kovács Sebestyén Gyula tanfelügyelő ügybuzgalma, lelkesedése ellenére alig volt előrelépés; a felügyelő tevékenysége is - elsősorban - a hiányok, a mulasztások és a nemtörődömség regisztrálására szorítkozott. Kedvező változás viszont a Csurgói Állami Tanítóképző megalakulása, és a tanítóság kapcsolatkeresése, szervezkedése, egyletekbe tömörülése. Az 1871—es Eötvös-jelentés alapját képező első tanfelügyelői statisztikai tájékozódások szerény kezdeti fellendülésről és az ezt követő stagnálásról adtak hírt. A népiskolai törvény nagyon nehezen tette meg első lépéseit Somogy megyében. 16
