Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Simonffy Emil: Földművelési rendszer Somogy megye északi részén 1728-ban
83-ról 148-ra, 178,3 százalékkal növekedett. Sor került irtásra, korábban műveletlenül hagyott földek újrafeltűrésére (így Hetesen és Kaposfüreden), Somogy- geszti pedig a szomszédos Kara praediumban létesítette a harmadik calcaturát. Hetesen igaerő hiányában még 1728-ban sem művelték meg az egész szántóterületet. Az északi részen fekvő három faluban praedium területén létesítették a harmadik nyomást, és így tértek át az 1720-as években a háromnyomásos gazdálkodásra. Ádándon a Ketye praediumban, Somogytúron a Tárd praediumban, Tótszentpálon pedig egy külön meg nem nevezett szomszédos praediumban terült el a harmadik nyomás. Mindhárom faluban nagyságra megegyezett egymással a három calcatura területe. Ebben a három faluban is jelentősen növekedett nyolc év alatt az összeírt adózó családfők száma: Ádándon 15-ről 23-ra (153,3%), Tótszentpálon 16-ról 37-re (231,2%) és az 1716 táján betelepülni kezdő Somogytúron 4-ről 26-ra (65%), együttesen 245,7 százalékkal. Az 1728-ban háromnyomásos gazdálkodást folytató falvak közül nyolc évvel korábban is háromnyomású volt öt, a három nyomású falvak 27,8 százaléka. Kettő közülük Kaposvártól nyugatra a Kapos mellett feküdt: Kaposfő és Kaposmérő, egy keletre: az 1719 táján betelepülni kezdő Fonó, kettő pedig északon a Balaton mellett: Balatoncsehi és Szöllősgyörök. Fonó háromnyomásos rendszere nem egyértelműen derül ki az összeíró megjegyzéseiből, ö a szántóföldekkel kapcsolatban csak két calcaturáról írt, ezek egyenként 57 hold nagyságúak voltak. Megemlítette továbbá, hogy ezeken kívül is volt szántóföld, de azt a lakosok munka- és igaerő hiánya miatt nem művelték meg, hanem legelőnek használták. Néhány sorral lejjebb azonban a falu legelőjével kapcsolatban arról írt, hogy a fonóiak a szomszéd határban bérelt legelőn kívül a harmadik calcaturát használták legeltetésre. Az 1720. évi összeírás szerint Fonó helységben három calcatura volt. Azt hiszem, jogosan kockáztathatjuk meg a feltevést, hogy Fonóban háromnyomású rendszer dívott, és csak ideiglenesen maradt esetleg parlagon - és nem ugaron - a harmadik calcatura. Elképzelhető azonban, hogy a fonói adatok a szabályozott talajváltó rendszerre utalnak, és a calcaturák váltása nem évenként történt. Egyébként Szöllősgyörökön sem művelték meg a földek egy részét igaerő hiányában. 1728-ban még háromnyomású volt Juta és Orda is, e falvak nyolc évvel korábbi helyzetét azonban nem ismerjük. Összegezve megállapíthatjuk tehát, hogy Somogy megye megvizsgált északkeleti felében 1728-ban - legalábbis az adó alá eső, az úrbéres jobbágyság birtokában lévő szántóföldeken - szinte kizárólagos volt a nyomásos rendszer, ezen belül pedig ennek kétnyomásos formája dominált. Az összeírásban felsorolt 97 helység a következőképpen oszlott meg: Régi telep új ülés Együtt Háromnyomású 15 0/ 21,7% 3 10,7% 18 18,5% Kétnyomású 46 66,7 % 18 64 >3 % 64 66,0% Egynyomású (?) I i,5% I 3 >6% 2 2,1 % Bizonytalan 7 10,1% 6 21,4% 13 I3»4% Összesen: 69 100,0% 28 100,0% 97 100,0% 124
