Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Simonffy Emil: Földművelési rendszer Somogy megye északi részén 1728-ban
sen 2ii (átlagosan 21,1) adózó háztartást írtak össze, tehát ezek a nagyobb helységek közé tartoztak. Kétnyomásos rendszerben használták a Somogy megyében elterülő földjeiket a siófokiak, az új településű falvak közül a már említett Kisbárapátin és Mernyén kívül Balatonöszöd, Balatonszentgyörgy, Hollád, Magyaratád, Mosdós, Somogysámson, Toponár és Zala, a régiek közül Baté, Csorna, Kőröshegy, Nagy- csepely, Osztopán, Siójut, Somogyszil és Taszár. E 19 helység nyolc évvel korábbi földművelési rendszerét az 1720-as összeírásból nem lehetett megállapítani. 1728-ban már két nyomásban használták a szántóföldeket négy olyan helységben, ahol nyolc évvel korábban még csak egy nyomást említettek. Ezek közül - mint láttuk - Bálványos és Törökkoppány lakói praediumban teremtettek maguknak lehetőséget a második nyomásra. A régi településűnek feltüntetett Boronkáról 1720-ban megemlítették, hogy korábban deserta volt, erdővé vált, és most is - 1720-ban - csak egy calcaturája van, 1728-ban is csak mindössze 32 hold gyengén termő szántóföldje volt a kilenc örökös jobbágynak és három zsellérnek. Kisgyalán 1716-ban népesült be, négy év múlva igásállat hiánya miatt még csak egy nyomást műveltek, 1728-ra azonban már jelentősen kibővítették a szántóföldi termelésüket és két nyomásra osztották földjeiket. 40 helységben - nyolc új telepítésűnek feltüntetettben és 32 régiben - 1720-ban és 1728-ban is kétnyomásos földművelési rendszer volt használatos. Az 1720. évi összeírás megjegyzései szerint a somogyváriak földjeinek egy része Pamuk praedium területén volt, Andocs, Balatonkiliti, Kisberény, Látrány és Nagyberki falvak esetében pedig az egész második nyomás pusztán vagy más falu határában volt. Az adó alá eső föld nagyságára vonatkozó bejegyzések megbízhatósága tekintetében erős kételyeink merülnek fel, és így a területnagyságok összevetéséből nehéz következtetéseket levonni. Egyedi vizsgálatok nélkül nem lehet megállapítani, hogy hogyan alakult e pusztai földeknek a sorsa. Balaton- kilitiben 1720-ban a 24 földes jobbágy Tat praediummal együtt bírt 348 pozsonyi köböl szántóföldet, nyolc év múlva 33 jobbágyot és hét zsellért írtak össze, ezek egy nyomásra 224 ágért bírtak, a másodikra ugyanennyit, ezenkívül még volt 115 ager, amelyet igaerő hiányában nem műveltek. A földterület tehát legalább megkétszereződött, és talán Tat puszta jellege a nyolc év során már elsorvadt. Ezzé} szemben például úgy tűnik, hogy a látrányiak elvesztették a somogytúri határban bírt felijeiket, helyette saját határukban növelték szántóföldjeik területét. A kis- berényiek 1720-ban praediumban bírták a második nyomást, de a Lengyel família elvette a Sudak praediumban bírt földjeiket, így a saját határukban lévő földeket osztották két nyomásra. 1720-ban a marcaliaknak volt egy harmadik calcaturája Bize praediumban, és a karádiak különböző pusztákon lévő földjei is egy harmadik nyomás lehetőségét adják, erről azonban 1728-ban már nincs szó. Az 1728-ban összeírt helységek közül már 18 helységben találunk háromnyomásos gazdálkodást. Ezek közül Ráksi 1724-ben kezdett betelepülni, és már kezdettől fogva három nyomásra osztotta szántóföldjeit. Ráksi határában 1720- ban még az igaliak műveltek szántóföldeket. Tíz helység 1720 és 1728 között tért át a kétnyomásos gazdálkodásról a három nyomás használatára, ezek közül hét egy tömbben feküdt a Kaposvártól északra elterülő vidéken, három pedig szétszórtan a vizsgált terület északi részén. A Kaposvártól északra elterülő hét faluban - Hetes, Kaposfüred, Magyaregres, Mezőcsokonya, Somogyaszaló, So- mogygeszti és Somogyjád — az összeírt adózó háztartások száma nyolc év alatt 122
