Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Simonffy Emil: Földművelési rendszer Somogy megye északi részén 1728-ban
veges megjegyzései teljesen hiányoznak a kötetből. E falvakban 1728-ban 119 örökös jobbágyot és 25 zsellért, tehát összesen 144 adózó háztartást írtak össze. 1720-ban az összeírt 86 adózó családfő összesen 747 pozsonyi köböl szántóföldet vallott be adó alá. Ekkor Somogysárdon nem tüntették fel a használatos föld- művelési rendszert, a másik három faluban két-két calcatura volt. Valószínűnek látszik, hogy nyolc év múlva is kétnyomásos rendszerben gazdálkodott mind a négy falu, bár óvatosságra figyelmeztet az a tény, hogy Somogysárd a Kaposvár környéki, Lengyeltóti a Balaton melletti háromnyomásos falvak határaival közvetlenül érintkezett. Így bizonytalannak kell tekinteni azt, hogy e falvakban 1728-ban két- vagy háromnyomásos rendszer dívott-e. Hat újonnan betelepült helységben még úgy látszik, hogy 1728-ig nem került sor a határhasználat rendjének a kialakítására. Kiskorpád lakói 1722 táján települtek le három évi szabadsággal. Az öt jobbágycsalád csak nyolc hold szántóföldet művelj meg, mert nem volt elegendő erejük többhöz. A határban lévő többi szántóföldet Csököly possessio lakói vetették be minden harmadik évben. Miklósi is új település volt hét szabad menetelű telkesjobbággyal, akik azonban nem rendelkeztek igavonó állattal, az adóösszeírásban nem is tüntették fel szántóföldjeiket. A praediumként említett Szentgáloskéren csak 1727-ben telepedtek le öt évi szabadsággal, a következő évben még csak kukoricaföldekkel rendelkeztek. Felsőmocsolád praedium pedig csak az összeírás évében - 1728-ban - kezdett benépesedni, az összeírt 12 jobbágycsalád még sem szántóföldet, sem rétet nem kapott, csak fél-fél hold kukoricaföldet. A Kisalbert praediumban lakó két jobbágycsalád igaerő hiányában nem művelte meg a mintegy 50 holdnyi szántóföldet (ugyanez volt a helyzet 1720-ban is). Zimányban 1719-ben telepedtek le, 1720-ban csak két irtásfölddel rendelkező zsellért, 1728-ban nyolc szabad költözésű jobbágyot írtak össze, akik azonban igaerő hiányában nem műveltek szántóföldeket, hanem csak kapával és sarlóval dolgoztak. Tehát a hat helység közül négyben arról értesülünk, hogy a falu lakóinak nincs elég igaereje a szántóföldek megműveléséhez, két egészen újonnan települt helységben pedig még nem került sor szántók művelés alá vételére, még nyilvánvalóan előbb irtással művelhetővé kellett tenni azokat. E falvakban tehát helytelen lenne bármilyen földművelési rendszerről beszélni, ezek a falvak a megtelepedés első éveinek a nehézségein még nem jutottak túl, vagy valamilyen más ok következtében gyengült le állatállományuk, így nem tudtak ekés földművelést űzni. Az összeíró megjegyzéseiből nem lehet parlagoló földművelési rendszerre sem következtetni, inkább még valamilyen annál is primitívebb szinten álló irtásos kapás gazdálkodásra, amelynek tartós fennmaradásával azonban nem számolhatunk. Mind a hat helység kis település volt, Szentgáloskéren még nem írták össze az adózókat, a többiben összesen 34 családfőt írtak össze, tehát átlagosan 6,8 család lakott egy faluban. Gamás 1722-ben települt újjá, 1728-ban tíz szabad menetelű jobbágyot és három zsellért írtak össze. A megjegyzések szövege részben hiányos, részben javított, nem állapítható meg, hogy a két nyomásra utaló bejegyzést mért húzták át. Az összeírok a revízió során a faluban parlagon találtak 97 holdat. Kapos- pulán öt örökös jobbágy kezén 37 hold szántóföldet írtak össze az egyik nyomásban, a második nyomásra hiányzik az adat. Az 1714-ben betelepülni kezdő Ba- latonlellén viszont a 15 összeírt szabad menetelű jobbágy csak 26 hold földdel rendelkezett, a nyomásos rendszerre nincs semmi utalás. Viszont 1720-ban két 120
