Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 3. (Kaposvár, 1972)
Ladányi Sándor: 1721. évi vallásügyi vizsgálat Somogy vármegyében
Ezért koncentrálódnak a vizsgálati kérdések egyrészt i68i-re, az artikuláris törvény keletkezésének időpontjára, másrészt a vizsgálat időpontjának állapotára. Ennek a beosztásnak az eredete az 1681-i törvényre nyúlik vissza és az akkor még nagy részében török uralom alatt álló, vagy „rebellis” ország térképét rögzítette. Ahol tehát a legkevesebb templomuk maradt a protestánsoknak, azok a vidékek a soproni országgyűlés idejében a királyi Magyarország részei voltak. Azonban nemcsak a protestáns birtokállomány nagysága tekintetében volt eltérés a megyék között. Az egyes egyházaknak a jogi helyzete is különbözött. Amíg az artikuláris helyek prédikátorai nem léphették át falujuk határát, hogy a megyében szétszórtan, de egyáltalán nem kis számban élő híveiket felkereshessék, addig a keleti országrészben a filiákat a lelkészek sokáig zavartalanul látogathatták, s bennük az egyházi cselekményeket elvégezhették. Hasonlóképpen más volt a hívők anyagi kötelezettsége oly faluban, amely nyilvános vallásgyakorlatúnak számított, és ismét más abban, amelyet magángyakorlattal felruházottnak tekintettek. Ott ugyanis csak a saját lelkészének az ellátásáról gondoskodott, emitt azonban elsősorban a plébánost kellett felkérni a temetés, vagy esketés elvégzésére és csak a stóla megfizetése után mehetett el prédikátorához. A klérus és az uralkodó véleménye szerint a töröktől visszafoglalt megyékben, amelyekről tehát 1681-ben nem történhetett említés, semmi joguk sincs a protestánsoknak, lévén az fegyverrel meghódított terület, mégis sok helyen megmaradtak régi állapotukban! Mindez országos méretű rendezést, egységesítést igényelt. Itt vessünk egy pillantást a Somogy megyei protestáns egyházak történetére, különösen a XVII. század végétől. — Mivel forrásunk a református egy1 ház gyülekezeit vizsgálja, így a hangsúlyt ennek történetére helyezzük. - Somogy vármegye területén a reformáció tanai korán tért hódítottak. Terjedését elősegítette, hogy első hívei között találunk főúri nagybirtokosokat is. Nádasdy Tamásnak kisebb mértékben Somogy vármegyében is voltak birtokai. Számos adat utal arra, hogy Enyingi Török Bálint, (kit neje, a protestantizmussal rokonszenvező Mária királyné udvarhölgye, Pempflinger Katalin nyert meg az ügynek) elsőrangú pártfogója lett, s azt összes birtokain élő jobbágyai között hathatósan terjesztette. Vannak adataink arra nézve is, hogy a Batthyány család is eredményesen terjesztette a reformáció tanait a vármegye északnyugati részén elterülő birtokain. A protestantizmus elterjedt és erős voltát bizonyítja, hogy Dévai Bíró Mátyás tevékenysége után Somogy reformátorai a megye szülötteiből kerültek ki. így a későbbi nagynevű debreceni református lelkész, Méliusz Juhász Péter — az akkori Somogy megyei Horhiban született, (ma a Tolna megyei Felsőnyékhez tartozó puszta) - szülőföldjén kezdett tevékenykedni. Kopácsi is itt kezdte működését, 1545-ben, Wittenbergből visszatérve Eszéki Imre Kálmáncsehibe (Kál- máncsa) ment, mely akkoriban a vármegye egyik legnépesebb és legjelentősebb helysége volt. A legmélyebb nyomot a somogyi földön Szegedi Kis István működése hagyta, aki 1558-tól 1563 elejéig szintén Kálmáncsehiben volt lelkész. Ez alatt az idő alatt szervezkedtek a somogyi református egyházak, melyek egy része, a Kapos folyótól délre és a Rinyától keletre eső területen a felső-baranyai egyházmegyéhez csatlakoztak. A Kapóstól északra és a Rinyától nyugatra eső egyházközségek részben a veszprémi egyházmegye, részben pedig a kiskomáromi (1734-től belső-somogyi) egyházmegye fennhatósága alá kerültek. 1629-ben Somogy vármegyének északkeleti negyedében lévő 18 egyházközség a dunamelléki 99
