Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Kanyar József: A földreform gazdasági és társadalmi következményei Somogy megyében az 1935. évi mezőgazdasági statisztikai felvételek tükrében
A táblázat és a fenti számítások azt mutatják, hogy 1920 és 1930 között, az ipari vállalatok létszámának abszolút aránya csökkenésével összefüggésben, csökkent az egy üzemre jutó munkáslétszám is. Ugyanakkor az ipar struktúrája is átrétegződött. Számottevően csökkent a segéd nélkül dolgozó kis műhelyek száma, így a felszabadult munkaerő a dolgoztató műhelyek munkaerő ellátását gyarapította. Alapvetően tehát arról volt szó, hogy 1930-ra a gombamódra szaporodó kis műhelyek életképtelenebb része megszűnt, áldozatául esve a nagyon gyengén jelentkező koncentrációs folyamatnak. Valóban igaz, hogy az 1920 utáni fellendülést - nemcsak a nagyipar, de a kézműves ipar területén is - 1928-ban igen jelentős visszaesés követte, amikor is az önálló kisiparosok jelentős százaléka volt kénytelen ekkorra - a szorgalmas munkával létrehozott - kis műhelyét bezárni. Ez az állapot, - az Ipartestületek Országos Központja által végzett munka révén (az 1932. évi VIII. te. alapján) - kedvező változáson ment keresztül a harmincas évek közepétől. Nemcsak a kézműves ipar foglalkoztatottsága, hanem az anyagellátottsága is igen jelentős módon éreztette hatását, különösképp 1935-től kezdve, amikor is egyre nagyobb ütemben kezdték a közmunkákba e rétegeket is bekapcsolni. * * * A megye legfőbb gyárainak és ipartelepeinek a számát figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy 1936-ban 190 malom, 49 daráló, 51 fűrészüzem, 27 téglagyár, 17 mezőgazdasági szeszgyár, 1 ipari szeszgyár, 1 cukorgyár, 9 tejfeldolgozó és vajgyár, 2 tejkonzervgyár, 1 húskonzervgyár, 4 gyümölcskonzervgyár, 3 bőrgyár, 3 szappangyár, 1 keményítőgyár, 1-1 kenderkikészítő, kenderfeldolgozó és lenkikészítő stb. gyár volt a megyében. A felsorolásból is láthattuk, hogy az agrár megye területén — egy-két nagyobb gyártól eltekintve, - jelentősebb gyáriparral nem találkozhattunk. A meglévő gyáripar is - csaknem teljessséggel - a mezőgazdasági ipar területére korlátozódott. A megye iparosítása a tőkeképződés lelassúdott folyamatának volt a legfőbb bizonyítéka. Mindez messzemenően kihatott a megyeszékhely: Kaposvár fejlődésére is, e gyáripari lemaradás volt mindenekelőtt a legfőbb gátja: a város fejlődésének. Energia- és nyersanyaghiány, fogyasztópiac és tőkehiány: mindez együttvéve voltak a polgári kori városfejlődés lemaradásának a legfőbb összetevői. Lényegében ezért nem volt olyan éles az ellentét a gyáripar és a kis ipar között a megyében, mint általában országosan, mivel a helyi gyáripar gyengesége következtében nem éleződött ki az ellentét közöttük olyannyira, mint az erősebb és a nagyobb gyáriparral rendelkező városokban és megyékben. Ez az ipar aligha lehetett elég fejlett ahhoz, - állapította meg Gunst Péter is idézett munkájában az országos arányokat is figyelembe véve - hogy „tovább lendíthesse a mezőgazdaság fejlődését. Éppen ellenkezőleg: a mezőgazdaság fejlettségi szintje meghaladta az ország saját erőit. Mindez együttesen eredményezte, hogy 1920-1938 között a mezőgazdaság fejlődése lelassult, szinte stagnált.”'J Az elmondottak után a népesség megoszlására vonatkozó legfontosabb adatokat is táblázatokba sűrítettük: 262
