Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Tóth Tibor: Az ellenőrzés és irányítás rendszere a reformkori mernyei uradalomban
A fentiekben áttekintettük a mernyei uradalom irányítási és ellenőrzési rendszerének változásait a piarista kezelés első félszázadában. Teljességre nem törekedtünk, ehhez a leírtakat „szinkronizálni” kellett volna a gazdálkodás fejlődésének megfelelő szakaszaival; ez a munka a további kutatások feladata lesz. Most mindössze csak arra a kérdésre próbáltunk választ keresni, hogy a XIX. századi fejlődés egy fontos területén a bekövetkező változások hogyan alakították át a tulajdonosi tudatot és viszonyt, más szóval az adott nagybirtok vezetése milyen időszakokban és milyen variánsokon át vált nagyüzemi szervezetté. Mint láttuk a vezetési formációkat tekintve az egykézi és kollektív irányítás és felelősség váltogatták egymást, de mindenkor újabb és újabb elemekkel bővülve, magasabb szinten, mígnem a század közepére a kettő közti viszonylagos stabilitással létrejöhettek azok a feltételek és alapok, amelyekre a 60-70-es évektől már teljes biztonsággal épülhetett fel a kapitalista nagybirtok 1945-ig működő termelő és értékesítő szervezete. JEGYZETEK i. .Vö. Kovach Géza: A majorsági gazdálkodás kialakulása Arad megyében a XIX. század elején. Agrártörténeti Szemle. 1963. 4. sz. 512-525. 1.-2. Bojt László: A fejérvári őrkatonaság (custodiátus) birtokának története a XVII. század végétől 1833-ig. Bp. 6-13. 1. 3. Bojt L.: I. m. 13. 1. 4. Szentiványi Béla: A piarista kusztudiátus gazdaság története. Bp. 1943. 5. Somogy megyei Levéltár. Mernyei uradalom levéltára. (Továbbiakban: SML. U.) Okmánytár. III. k. Jellemző, hogy Hiemer Ignác, aki 1757-1770 között bérelte az uradalmat, 13 év alatt 200 000 forintot zsarolt ki. A „gazdálkodásnak” véget vető vizsgálat 1770-ben 100 000 forint büntetés megfizetésére kötelezte. Vö. Bojt. L.: I. m. 6-10. 1. 6. Bojt L.: I. m. 6-10. 1. 7. Kovách G.: I. m. 512—525. 1. 8. Vö. Bodrog György: A tőkés gazdálkodás kialakulása az előszállási uradalomban. Agrártörténeti Szemle. 1966. 4. sz. 505-506 1. 9. SML. U. Tisztiszéki jkv. (1809-1817.) 1809. márc. 10. to. U. o. Officiosa. 1772-1834. ti. Szentiványi B.: I. m. Ami az Instructio egészét illeti, aligha oszthatjuk az uradalom jó- szágkormányzó-monográfusának véleményét, amely szerint az Instructio gazdaságtörténeti szempontból érdektelen, „idegen kultúra terméke, . . . utasításai nem annak kereteihez méretezettek.” Elkészítésében kétségkívül szerepet játszottak a Rend sokirányú kapcsolatai során szerzett tapasztalatok is, viszont, aligha kétséges, hogy az írásmű, a vezetés pro futuro szándékait is hordozta, normatív jellegét nem átmenetinek szánták. 12. SML. U. Officiosa. 1770-1852. Bolla Antal évi bére a következő volt: 1200 forint készpénz, 80 akó bor, 80 pm tisztabúza, 150 pm kétszeres, 250 pm zab, 250 font hagyma, 450 font marhahús, 450 font só, 60 öl fa, 500 fej káposzta, 3 öreg hízott sertés, 6 hízott süldő tartása, 24 hold őszi és 18 hold tavaszi föld, melynek munkáját az uraság végzi, ezen felül a szükséges takarmány. Az 1827-ben bekövetkezett halálakor felvett állatleltár szerint birtokában a következőket találták: 21 tehén, 5 db 5 éves tinó, 7 db 3 éves üsző, 3 db 2 éves tinó, 8 db 2 éves üsző, 4 db 1 éves tinó, 4 db 1 éves üsző, 8 db idei tinó, 5 db idei üsző — összesen 65 darab szarvasmarha. 13. Uo. Ugróczy Ferenc hagyatéka. 1806-1831. 1834. Az uradalom conspectusa. 14. Vö. Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházi-uradalom .. . Bp. 1957. 51. 1. 15. Vö. A’gazdasági tisztekről és cselédekről. Angyaljfy M.: Mezei Gazdák’Barátja. 1831. jún. 12. 317-318. 1. 16. Vörös Károly: Fejezetek Nagyváthy János életéből. II. Agrártörténeti Szemle. 1961. 3-4. sz. 380. 1. 17. Bodrog Gy.: I. m. 505. 1. 18. SML. Gazdasági ügyviteli és számadási vegyesiratok. 1772-1850. 19. Uo. Tisztiszéki jkv. (1809-1817.) 1813. febr. 2. zo. Uo. Officiosa. 1772-1854. 5)
