Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Tóth Tibor: Az ellenőrzés és irányítás rendszere a reformkori mernyei uradalomban
elbocsátásokról, azok okairól. Jellemzőként mégis megemlítjük, hogy Kovács Pál elbocsátásának egyik fő oka pl. a dörgicsei kerületben dívó azon szokás volt, miszerint a toklyókat rendszeresen hágatás alá bocsátotta.“’ Pétsi Ferenc dobszai ispán pl. a vetés, ill. a trágyázás megkezdésének és lefolytatásának ideális mikéntjéről kért eligazítást onnan, ahonnan a legkevésbé várhatta - a jószágkormányzótól.111 A tiszti rátermettség gyakorta tapasztalt hiánya indokolta, hogy Ugróczy, majd hirtelen halála után, 1836. január 28-án utódjául kinevezett Dor- nay István1’2 megkezdte kialakítani azt a tiszti kört, amely a gazdaság vezetését illetően a szűkebb tanácsadó testület szerepét játszhatta. Szó esett már a göllei kasznár speciális helyzetéről. A kör másik tagja Járányi István dörgicsei kasznár lett, akinek véleménye — korábbi, taszári szolgálata kapcsán kellő somogyi helyismerettel is rendelkezett - nagyon sokszor elhatározó jellegű volt a kormányzói döntések meghozatalában. Az mindenesetre látszott, hogy rövidesen sor kerül az irányítói szerkezet megváltoztatására. A kerületi tisztek számára adott lehetőségek, melyekkel élni kellett, de visszaélni is lehetett, nagyok voltak. Rendelkezésükre állt a kerületek egyre gyarapodó gazdasági ereje — a bruttó bevétel nagysága 1830-1840 között 118.426 forintról 144.975 forintra nőtt63 - és a kerületekhez tartozó falvak munkaerejének egy része is. A vezető tiszt tartotta a falvakkal a kapcsolatot, leggyakrabban az első és utolsó fóruma volt e viszonynak, további fellebbezésre ritkábban került sor, és az első fokú tiszti döntés diszkreditálására a legritkábban. 1835-ben például hiába tanúsította két orvos bizonyítványa, hogy Piros Gábor 25 éves taszári jobbágy halálát az Illés Antal ispántól elszenvedett rúgdosás, verés okozta, a megyei hatóságok segítségével az uradalom az ügyet eltussolta, a család hallgatását pár évi robot mentességgel megvásárolva.'61 Illés Antal ezután még két évtizedig állt az uradalom szolgálatában. A tiszteknek a földesuraságot képviselő erkölcsi testületi tagsága a fenti esethez hasonló védelem biztosítása mellett, az uradalom reputációját illető mindenkori kiállást is jelentette. A kellő erély hiányát mindenkor nagyon súlyosan ítélték meg. A vezetés belső köréhez tartozó göllei kasznár, miután az igazságtalannak vélt katonafogdosásnak nem állta útját, utolsó figyelmeztetésben részesült, mivel „nem védte meg az Uradalom tekintetét”. Utasították továbbá, hogy a befogottakat „erőszakosan szabadíttsa ki, elegendő assistentiát vévén mellé, ha másként ki nem adják.” Akciójában természetesen számíthatott az uradalom és a Rend legteljesebb támogatására.6j A tisztek falusi segédcsapatát közismerten a falusi elöljárók alkották. Már szó esett az általánostól némileg elütő módon történt szerepeltetésükről, fokozottabb igénybevételük azonban csak a 30-as évektől vált rendszeressé. A korábban egységesen élvezett szolgáltatás-mentességüket megszüntették, illetve részleges vagy teljes megadását a használhatóságuktól tették függővé.66 Az anyagilag ily- módon érdekeltté tett elöljárókat most már nyugodtan rábízhatták az úrbéresek ellenőrzését. Ugyanakkor a tisztek feltétlen hatalma, melyet az egységes vezetés elvi álláspontja alapozott meg, gyakran teremtett egészen minősíthetetlen helyzete két. A minden rendelkezésben visszatérően hangsúlyozott atyai bánásmód inkább csak jámbor óhaj volt, mint vezetési gyakorlat. Nem célunk itt a visszaélések részletezése, a helyzetet inkább csak Siklósy főszolgabírónak 1835. március 15-én kelt és több konkrét eset által indikált levelével jellemezhetnénk. Egyebek között így írt: ,,. . . minek utánna az Ájtatos Szerzet czimjével szinte a szelíd jó gazdál150
