Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Tóth Tibor: Az ellenőrzés és irányítás rendszere a reformkori mernyei uradalomban
körét az egész uradalom ellenőrzésére, és növelve egyúttal a korábban is a kerülethez tartozó öszödi, vadéi és szentmiklósi gazdaságokban tevékenykedő altisztek függetlenségét.'*'1 Bár időben ezt megelőzve, mégis az átalakítás első időszakának a végét jelezte az, hogy az egységes gazdasági irányítás feltételét jelentő tiszttartói állást 1829. január i-től megszüntették, határkörét részben a kerületi tisztek kapták, részben a jószágkormányzó vette a kezébe/'5 A belső szerkezeti átalakítás mellett Ugróczy gondot fordított a gazdálkodás átszervezésére is. 1829. szeptember 29-től megszüntette az uradalomban korábban általános részes-birkás tartást, ugyanekkor rendelkezett a fejőstehenészetek kialakításáról, 1829-től pedig az uradalom egész sertéstartását a mernyei számtartó közvetlen felügyelete alá rendelte/*6 A jó gazda gondosságával bízta meg a kerületvezető tiszteket, hogy rendszeresen figyeljék a szomszédos gazdaságok működését - különös figyelemmel a gabonák kezelésére, tárolására - tapasztalataikat jelentsék, és ne féljenek azok átvételétől sem/*7 Ez utóbbi törekvés jegyében utaztatta tisztjeit a jobbhírű gazdaságokba és szerzett pl. mintavetésforgókat a tatai uradalom Grébics-pusztai gazdaságából, a szemesi uradalomból, vagy az óvári gazdaságból/*8 Mindezek értelmeként és további céljaként foglalta írásba a tisztek fő kötelességét, „hogy a’ munkák jósága mellett a’ gazdálkodást, és kéméllést mind készpénzre, mind pedig robotra, és egyebekre nézve mindenkor legfőbb köteles- ségöknek tartsák.”'''9 Ugróczi kezdeményezései, mint látható, rendkívül sokirányúak voltak. Ami a mi számunkra érdekes, az az, hogy a hivatalba lépését megelőző évtized fejlődését, amely körvonalazatlansága miatt nem ritkán eredményezett anomáliákat, igyekezett olyan mederbe terelni, melynek egyik partját a központi vezetés irányítása mellett folyatott felelős tisztigazdálkodás, a másikat pedig a tisztek felelős támogatásával gyakorolt egyszemélyi vezetés jelentette. Mint láttuk, az Ugróczy által meghonosított vezetési rendszer tovább építette az ellenőrzést, ugyanekkor a tiszteknek a döntésekbe való bevonásával ezek felelősségét is fokozta. A korábbiaktól eltérően, most már sor kerülhetett a tiszti munka hatékonyságának lényegbevágó megítélésére is. Szó esett már Kovács Pál dörgicsei kasznár elbocsátásáról. A sort folytatni lehet Somogyi Imre taszári ispánnal, akit szintén a rátermettség hiánya miatt küldtek el, sőt kártérítésre is kötelezték.60 Molnár Albert tiszttartó nyugdíjazása is összefüggött a kellő szakértelem hiányával. A fenti intézkedések lényegét abban látjuk, hogy a három eset egyikében sem vetődött fel a hűtlen kezelésnek a gyanúja, az ok mindhárom esetben az érdekeltek képzetlensége volt. Az új vezetés gyakorlatából következően tehát a tisztek a vezetés korábbi eszközeitől egyre inkább a vezetés tényezőivé váltak, jelezve ezzel egy újabb lépést a nagyüzemi szerkezet kialakításának irányába. Az uradalom vezetésének legfontosabb, folyamatosan funkcionáló szerve a korábban is említett tisztiszék volt. 1828-tól kezdődően visszatértek az önálló gazdálkodás első éveinek gyakorlatához, csupán csak az általános, mindenütt érvényes direktívák meghatározására szorítkoztak, a kerületenkénti intsrukciókat megszüntették. Az Ugróczy jogkörét tárgyaló, már fentebb érintett rendelet elveivel összefüggésben a konkurzusok - melyeket először két, majd három hetenként tartották - tartalmasabbakká, hatékonyabbakká váltak. Az új rendszer szerint a számadó tiszteknek már a gyűlés előtt való nap Mernyén kellett lenniök, ahova előzetes tárgyalásra magukkal hozták a számadásaikat, a vezető tisztek je-
