Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Tóth Tibor: Az ellenőrzés és irányítás rendszere a reformkori mernyei uradalomban
számviteli rend megteremtésének eredményességét szemléltetendő, álljon itt néhány szám: 1809-ben az összbevétel 43.387 írt 5 3/8 kr volt - ebből úrbéri jellegű bevétel 2.735 frt 37 4 8 kr. Ugyanezen évben az uradalom összkiadása 32.452 frt 51 3/8 kr volt, de ebben benne foglaltatott a 12.466 frt 40 kr-ra rúgó „tisztajövedelemként” elsajátított, tulajdonosi célokra fordított összeg is.18 Az Instructio tulajdonképpen két számadási alapokmányt ismert; a tisztek különféle, melléklet nélküli tabclláris számadásait és a tiszttartó assignációs pro- tocollumát. Jószerével az Instructio előírásai még érvényre sem jutottak, már is, az 1809-cs számadásokra adott diffikultásokban elrendelték a terméskimutatások mellékleteként a gabona próbatáblák beterjesztését is. Ugyanekkor intézkedtek arról is, hogy az uradalomban összegyűlt készpénzt évenként kétszer, április és október elején a számadásokkal együtt terjesszék fel Pestre. Ezzel az évi számadások átvizsgálása mellett a számvevőség immár két újabb alkalmat kapott az uradalmi gazdálkodás átvizsgálására. Alig egy év elteltével tehát a korábban is centrális és sokszorosan ellenőrzött számadási rendet tovább szigorították úgy, hogy ugyanekkor a gazdálkodás rendjébe semmilyen beavatkozás sem történt. Ez a kettősség aztán egészen sajátos helyzetet teremtett. Önelszámoltató egységekről lévén szó, nem nyert pl. szabályozást a két generális tisztviselő konvenciójának forrása, de a beruházások mértéke sem. Ez utóbbi különösen fontos lett volna, hiszen pl. 1809-1810-ben az 1809-es „tisztajövedelmet” jóval meghaladó beruházásokra került sor. Talán - nem tudni - a Rend csökkentebb igényeivel függött össze, hogy ezeket az alapvető elveket nem szabályozták, megelégedtek az évi két pénzküldeménnyel, ill. a rendkívüli igények kielégítésével; és, ami a kérdés másik oldala, egyelőre nem léptek túl a számviteli rendszer időnkénti reformján. Az ellenőrzési rendszer továbbépítését célozta, hogy 1813-tól elrendelték a tiszti dokumentáció, aláírásokkal hitelesített belégek, számlák beterjesztését is,19 majd 1815. január i-i hatállyal egy módosító számviteli rendszabást adtak ki.20 Ebben elrendelték a negyedévi extractusok vezetését, és a korábbi három rovatos - perceptio, erogatio, restantiae - rendszert új rovattal - obventum- bővítették. Ezzel - e rovat tartalma: „füstpénz, konyhára valók váltsága, meg váltság, különféle árenda, vagy Bér, pénzbéli büntetések s. a. t.” - elkülönült a bevételek egy részét alkotó joghatósági illetékek összege; ugyanekkor a többi földesúri járandóság külön jegyzését is szorgalmazták. Egyszóval a kisbirtok és nagybirtok, bár együvétartozásuk változatlanul adott maradt, a földesúr házi használatában bizonyos szempontból kezdett elkülönülni a saját üzemműködésébe való betekintésre irányuló igény jeleként. A számviteli rendszer fenti korrekciója eredeti szerepén túl azonban azt is jelzi a számunkra, hogy a gazdálkodás dolgaiban szinte teljesen független kerületi igazgatás helyét a fokozatos centralizálás kezdte elfoglalni. A folyamat további jeleként 1815-től ugrásszerűen részletezővé váltak a jegyzőkönyvek, a korábbi 2-3 pontos utalások helyét alaposabb instruktiok váltották fel. 1820-tól pedig áttértek a kéthetenkénti, beszámoltató értekezletek rendszerére, amint ezt a kéthasábos jegyzőkönyvvezetés meghonosítása bizonyítja. 1821-től kezdődően a korábban szokásos általános instruktiok mellett kerületekre bontott rendelkezéseket is tartalmaztak a kötetek.21 A centrális irányítás kiépítésére irányuló törekvés további jeleként a 10-es évek második felétől az Instructio-ban foglaltakon kívül időnként - ma úgy mondanánk - témajelentéseket is kezdtek kérni a kerületi 144
