Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Tóth Tibor: Az ellenőrzés és irányítás rendszere a reformkori mernyei uradalomban
számvitelében való részvétele viszont kimerült abban, hogy - mint assignációs joggal felruházott tisztviselő - kiadásokat irányozhatott elő szigorú protocollálás mellett. Az általa kiállított assignáció volt a pénztár nyugtája, míg ő a vásárló tiszt bizonylatát és a plenipotenciárius engedélyét őrizte ellennyugtaként. Dokumentatív értéke csak e két okmánynak együtt volt, a cenzúra másképpen nem fogadta el. Ezzel tulajdonképpen a tiszttartónak a házigazdálkodás számvitelében játszott szerepe ki is merült. A kerületek élén álló tisztek a tiszttartó alá-, ill. mellérendeltségében tevékenykedtek. Jogkörük körülhatárolásánál két szempontot igyekezett az Instructio érvényesíti. Elsősorban a termelő- és értékesítő tevékenységet választották el, amennyiben a kisebb értékű eladásokat nem tekintve, az utóbbit teljesen az uradalom igazgatásának tartva fenn, és, ami ezzel összefüggött, a pénz és anyagszámadást is elkülönítették egymástól: az előbbit teljes mértékben, az utóbbit részben centralizálták. Az egyes kerületek vezetését a mernyei számtartó, a göl- lei kasznár, a dörgicsei kasznár, a taszári és a dobszai ispánok látták el. A dör- gicsei kasznár kivételével - kinek segítségére még egy ispánt is rendeltek - a többi tiszt a rábízott kerület gazdasági vezetését illetően a tiszttartó alárendeltjeként tevékenykedett, de a kerületeik számadásait illetően viszont az ez ügyben közvetlenül a plenipotenciáriusnak felelős mernyei számtartótól függtek. A számtartó miközben a központi kerület gazdasági irányítását a tiszttartó alá is rendelt mernyei pajtagazda és az öszödi gazda útján ellátta, vezette az uradalom készpénzszámadását, elkészítette a havi és évi összesítéseket, kizárólagos joga volt a pénztárból való kifizetés, és feladata volt a többi kerület anyag-, termény- és állatszámadásainak a felülvizsgálata, ö állította össze az év végi mérlegeket, melyek egy-egy példányát a plenipotenciáriussal együtt személyi iratként őrizte, a harmadik példányát pedig az adlaterátusi hivatalon át a rendi számvevőhöz terjesztette. Az Instructio a többi tisztek között is hasonló distanciát létesített. A göllei kasznár szokásos jogállásának megfelelően15 a pénzszámadáson kívül minden számadást vezetett a számtartó felügyeletével, ezenkívül ellátta a göllei kerület szakmai vezetését is, mint a tiszttartó alárendeltje. Emellett a taszári ispánnak a számtartási felügyelője is volt, aki viszont számadói munkát nem végezve, függetlenül a mernyei számtartótól csak a tiszttartó szuborbinánsa volt. A dobszai ispán jogállása valamelyest eltért a fentiektől. Az Instructio szerint: ,,A’ Dobszai Ispány tsak névvel különbözik a Mernyei Számtartótul, eő is egész Districtusnak viseli gondját: Ugyan azért szorul szóra az az Instructiója, melly a’ Mernyei Számtartóé, lévén, hogy a’ kész pénzrül nem fog számadózni, hanem mi hellyst pénz mégyen kezébe azonnal a’ Cassába fogja bé adni.” Utaltunk már a dörgicsei kerület sajátos jogállására az uradalmon belül. Az Instructio intézkedései a kerület különállását határozottan szabályozták. Az itteni kasznár jogköre majdnem azonos a tiszttartó és a mernyei számtartó jogállásának együttesével, a különbség pusztán annyi volt, hogy külön pénztárt nem tarthatott fenn, az általa vezetett számadás mellett a készpénzt két hetenként Mernyére kellett továbbítania. A rábízott kerület termelését és részben az értékesítését is ő látta el a hozzá beosztott ispán segítségével. Nem volt azonban egyértelmű a kettejük kapcsolata. Az Instructio így ír erről: ,,A Dörgicsei Ispány a’ Feő Kormányzónak rendeléseiről fog ugyan főképpen függeni, mindazonáltal a’ Kasznárnak subalternusa lévén a’ Gazdaságnak előlmozdításban egyet értse142
