Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Bencze Géza: A Kapos vízrendezési munkálatai Somogyban (1820-1835)
A szabályozásra a Kapos menti birtokosokból alakult társulás a munkából kiszorította az úrbéreseket, igaz, hogy jelentősebb mennyiségű jobbágyi föld nem is volt a lecsapolandó területen. Ebből következőleg a kiszárítás költségeit maguk a birtokosok vállalták, nem számítva az érdekelt köznép anyagi hozzájárulására - egyedül azok munkájára építettek. A gyűlés kérte a helytartótanácstól Beszédes és mérnöksegédeinek a kinevezését a mérnöki teendők ellátására azza az indokkal, hogy „ezen Kapos Re- gulatiójának a Sárvízi Regulatióval leg nagyobb össze kaptsoltatása vagyon.”32 A kinevezés meg is történt azzal a meghagyással, hogy a helytartótanács az egész kaposi munkálatnál — a főmérnökön kívül - csak két mérnököt fizet, egyet Tolnában, egyet pedig Somogybán. Így a többi mérnök és gyakorló-mérnök a társaságtól kapta volna a fizetést.33 A Miklósvárott lezajlott gyűlés döntéseit Somogy vármegye csak jóval a munkálatok megkezdése után - 1826. április 20-án - fogadta el. Ez azonban nem jelentette a tolnai munkálatoknak a megyei birtokosok részéről történt akadályozását, hiszen a Kapos-Sió vizét befogadó és 1823 őszére elkészült34 Pálfai- rsatorna építési munkálataihoz 20 000 forinttal hozzájárultak.3“ Somogy bekapcsolódásának első jeleként Zichy királyi biztos meghívására 1825 februárjában somogyi küldöttség tekintette meg a Tolna megyei szakaszon addig végzett munkát.30 Különösen szükség volt erre, mivel Somogybán ehhez hasonló méretű és szervezettségű munkát még nem végeztek és a társulatnak is érdeke volt, hogy a somogyi szakaszon a későbbiekben jól haladjon a Kapos szabályozásának a munkája. Némedi határában a mocsár helyén legelő marhák látványa, a berekben való biztonságos közlekedés meggyőzte a küldöttséget a munka sikerességéről és rajtuk keresztül ez ösztönzőleg hatott a megyebéli birtokosokra is, kik az akadozó tolnai munkákban már a szabályozás csődjét vélték felfedezni. Valószínűnek látszott tehát, hogy a pénzszűke ellenére már 1827-re elérnek a munkálatokkal Somogy határához. Ezért került sor Kaposvárott 1826. április 20-án arra a kaposi bizottsági gyűlésre, amelyen - ha kicsit megkésve is - elfogadták a miklósvári gyűlés döntéseit. Ugyanakkor kérték a vármegyét, hogy a munkák elkezdésekor és a későbbiekben is biztosítsa a munkához szükséges munkaerőt.37 A költségbeli hozzájárulás mértékét azonosnak vették a Miklósváron határozottakkal, és előírták, hogy az összeg 1/3-át már akkor be kell fizetni a társasági pénztárba, mikor Tolnában a döbröközi határhoz érnek az ásással. A második rátát akkor fizetik, ha Somogy határához érnek, a harmadikat pedig akkor, ha elérik a munkával Berki község határát. A holdanként korábban meghatározott 6 frt 52 kr kiszárítási költséget számítva a somogyi Kapós-szakasz 6027 hold {1200 n-öl) berkének lecsapolása 41 385 frt 4 kr-ba került volna. A tolnai munkálatoknak pénzhiány miatti többszöri (1823 és 1826-ban) megakadása azonban nyilvánvalóvá tette a költségtervezet hibáit. A kiszárításra elsőre kivetett összeg igencsak kevésnek bizonyult, mert 1827 őszén a tolnai szakasz felülvizsgálata után azt közel kétszeresére emelték.38 Az új, holdankénti 12 frt 52 kr hozzájárulás kivetése után a megyebeli kaposi költségek - négy részletben való fizetésre módosítva - a következőképpen alakultak: 96
