Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Bencze Géza: A Kapos vízrendezési munkálatai Somogyban (1820-1835)
Noha a megye még ebben az évben nyomát sem látta a munkának,10 Krieger 1776-ra elkészítette a mérnöki felvételt,11 amelyből kiderült, hogy az említett két folyó mocsarai csak a Sárvíz szabályozása után csapolhatok le sikerrel. A Sárvíz mentén meginduló munkálatok alapvető pénzhiánya már a kezdetben magában hordozta a sikertelenség magvát, ugyanis hiába próbálták a birtokosok az anyagi terhek egy részét a jobbágyságra hárítani, a helytartótanács ezeket a próbálkozásokat elutasította. Hibák mutatkoztak a szervezésben is, mivel nem tudták sem a birtokosok egységét, sem pedig a munkához szükséges anyagi fedezetet biztosítani.12 Többszöri királyi biztosi és főmérnöki cserék után - 1810. szeptemberében - a simontornyai közgyűlésen alakult meg véglegesen a sárvizi Nádor-csatorna Társulat, Podmaniczky József királyi biztos elnöksége alatt.13 Podmaniczky meghívta a társulathoz rajzoló mérnökként a frissen szigorlatozott mérnököt, Beszédes Józsefet, aki elkészítette a Sárvíz mocsarait lecsapoló tervét, mely végül is a szabályozásnak az egész menetét megszabta. Az időközben mérnökké kinevezett Beszédes nem értvén egyet a folyószabályozási munkával, rövid ott-tartózkodás után megvált a Társulattól. A megüresedett igazgató-mérnöki állásába csak 1819-ben tért vissza,11 miután az addigi sikertelen munkálatok elvégzésével megbízta az 1812 óta királyi biztosként tevékenykedő Zichy Ferenc. Beszédes tervei és szervezőkészsége hozta meg végül is az eredményt, mely 180 km hosszú csatorna kiépítését, s egyedül a Sárvíz medencéjében közel 100 000 kát. hold terület vízmentesítését jelentette.15 A három megyében (Somogy, Baranya, Tolna) végighúzódó Kapos völgye a korábbi évszázadokban összefüggő mocsarat alkotott, amely teljesen kitöltötte a völgyét. Szabályozatlan állapotában - amelyen csak rontott a rajta és a mellékpatakok torkolatában épített sok malomgát - méltán megérdemelte a „berek”, „bozót” népies elnevezését. Még a múlt század közepének krónikása is könnyen emlékezett vissza ezekre az állapotokra; amikor a Kapos egy hosszú járhatatlan berek képét mutatta.10 A Kapos somogyi szakaszán jelentősebb - de a későbbi munkálatokhoz képest igen szerény - vízrendezésre csak a XVIII-XIX. század fordulóján került sor: az Eszterházy uradalom végeztetett kisebb berekrendezést Kaposvár és Ka- posújlak határában,17 a munka minden bizonnyal a herceg tulajdonában lévő malom ügyét szolgálta. Ezenkívül megemlékeznek a leírások az uradalomnak 1799- ben Kaposvár körül tett rendezési, csatornázási munkálatáról is.ls Folyhattak ekkor már a hercegi uradalmon kívül is kisebb munkák, mivel a Kamara által bérbeadott kusztos birtoknak a bérlőtől történt átvételekor szerepelnek a Kapos vizének szabályozására fordított kiadások. Míg az 1804-es kamarai összeírás alkalmával megállapították, hogy az allodiális birtok egyelőre nem jelentős nagyságú ugyan, azért Taszáron, Homokon és Attalában a kuszto- diátus Kapós-menti falvaiban jócskán szaporítható lesz, ha a Kapos szabályozása megszünteti a mocsaras, szittyós területeket. Egy évtized múltán már általános rendeletet hoznak az uradalomban a birtok mind erőteljesebb kanalizációja - következésképpen a felszabaduló rétek állatállománynövelési lehetősége - érdekében.19 Probléma volt az uradalom egyes községeiben az úrbéres sessiók legelőjárandóságának a biztosítása is.20 A Sárvíz lecsapolásának már jelzett akadozó és kétes kimenetelűnek látszó munkája azonban ösztönzőleg hatott a hasonló adottságú birtokok tulajdonosa
