Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Fallenbüchl Zoltán: Somogy megyei diákok a XVIII. század derekán
gyeileg Veszprémhez tartozik. Zalaiak sokan tanultak Veszprémben a jegyzék szerint, somogyi azonban csak ez a kettő. Valószínűleg a Balaton, mint közlekedési nehézség okozta, hogy Veszprémet a somogyi diákok ily kis számban keresték fel. A kőszegi jezsuita gimnáziumban is valószínűleg tanultak somogyi diákok: de erről az iskoláról sem maradt fenn jegyzék. Ha azonban meggondoljuk, hogy Kőszegnek 1740 körül 500 diákja volt, szinte bizonyosra vehető, hogy akadt közte somogyi is. Sopron ugyancsak jezsuita gimnáziumában az 1738/39-es tanévben egyetlen somogyit sem találunk - hacsak két „Sümegiensis” megjelölésű nemes úrfi nem tekinthető annak: - Szilágyi József és Vörös József, mindkettő a princi- piai osztály tanulója - hiszen Somogy megyét is Comitatus Simigiensisnek mondták latinul. De valószínűleg ezek inkább a Zala megyei Sümegről valók voltak. Győrben ugyancsak a jezsuiták iskolájában két somogyiról tudunk, mindkettő a legfelső, retorikai osztály tanulója. Egyikük a jobbágyeredetű Somogyi Mihály Tapsonyból származott, a másik Zeles (Szeles vagy Széles) Imre nemes, Gombáról. Mindkettőnél megjegyzi a kimutatás, hogy biztos megélhetése van. A távoli Nagyszombat akadémiáján az egyetemhez vezető physical osztály tanulója a nemes Desső József, kinek származáshelye Marcali; a Szűz Máriáról nevezett szeminárium növendéke, kispap volt. Ennek rokona lehetett Desső Miklós, ugyancsak nemes, a logicai évfolyam hallgatója Budán, az ottani szintén jezsuita akadémián; valószínűleg ő is a papi pályára készült, mert a szemináriumban lakott, származáshelye Nagy-Gomba Somogy megyében. Az akkori fővárosban, Pozsonyban sem a Jézus-társaság katolikus, sem az evangélikus Lyceum protestáns iskolájában nem találunk somogyit ebben az időben. Csupán a pápai református iskolában akadunk nagyobbszámú somogyi diákra, számszerint kilencre. Ügy látszik a dunántúli artikuláris helyek közül kiemelkedő Pápa iskolája játszotta a tanulnivágyó protestáns somogyiaknak azt a szerepet, amit a katolikusoknak Pécs, sőt nyilván ide törekedtek mind - mert másutt egyetlen protestáns iskolában, se reformátusban, se evangélikusban nem találunk egyetlen somogyit sem. A pápai iskola csak a nem városbeli diákokat jelentette be, szám szerint 31 főt: ennek a somogyiak csaknem egyharmadát tették. A 31 diák közül 20 főt elutasítottak: ezek közül 5 volt somogyi, viszonylag kevesebb, mint a máshonnan való. A diákok neve: Aszalói Gergely (elutasították); Halászi István (elutasították ; addig szolgálatból élt); Hetzer István (szabados Csepely községbeli, már 1732 óta Pápán tanult); Kisfaludi Márton (elutasították; addig szintén szolgálatból élt); Komáromi István (mint az előbbi); Megyeri Mihály (ezt is elutasították); Soós Dániel (Kemecs helységből, szabados, 1733 óta Pápán tanult); Szabó János (Szent-Benedek helységből, ugyancsak szabados, Pápán 1732 óta) és Szabó Mihály (Böhönyéről, szabados, 1732 óta pápai diák). A Somogy megyei diákok száma tehát - ha összeadjuk a katolikus és protestáns iskolák tanulóit, azokat, akikről biztos tudomásunk van és a feltételezhetőket - mindössze kb. 40 főt tesz ki. Ez igen kevés, különösen, ha meggondoljuk, hogy a szomszédos Zala megyéből egyedül a pápai pálosoknál - ahol somogyit egyet se találunk - 32 diák tanult, Veszprémben 13, Győrött ugyancsak 13, Sopronban 9: csak ebben a négy katolikus iskolában 67 fő. Pedig valószínű, hogy a zalai katolikus diákok legtöbben Kőszegen lehettek, ahonnan nincs adatunk. A zalaiak tehát nagyobb kedvet mutattak a stúdiumokhoz, mint a somogyiak. A másik szomszédos megye, Tolna adatai eléggé kedvezőtlenek. Veszprémben 87
