Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)

Szakály Ferenc: A babócsai váruradalom 1561-es urbariuma és a babócsai vár 1563-as leltára

2. Az uradalom helységeinek terménytizede eredetileg a pannonhalmi apát jövedelmeihez tartozott, a király azonban mindezeket, Scgesd kivételével, bérbevette és a vár fenntartására deputálta. A bor, valamint a szántóföldi termények utáni tizedet az esetek többségében természetben szedték, mindössze néhány helységnél következtethetjük a szövegből, hogy pénzen váltották meg. Ezt egyébként az 1563-as leltár egyes tételei is igazolják, azok ti., amelyeknél az összeíró feltüntette, hogy az adott gabonaasztag a tizedből („vom Zchendt”) származik. Több helyen szedték az ún. kisebb tizedeket is (pl. sertésekből). A törvények szerint a földesúrnak járó másik tized (=kilenced, nona) szedése nem volt szokásban.

3. A jobbágyok robotszolgálatot teljesítenek a várépítkezéseknél, de szántani, kaszálni és a termést betakarítani is gyakorta kihajtja őket a tiszttartó. Robotkötelezettségük többnyire szabályozatlan és meghatározatlan, sokszor hetekig,, sokszor az adott munka befejeztéig sem engedik őket haza, aminek következtében saját vetéseik tönkremennek. Kiveszik részüket a különböző fuvarozásokból is. A munkajáradék mértéke nagyon megnövekedett az urbárium felvétele előtti esztendőkben. A korábbi években, így szól a jobbágyok panasza, többnyire nem voltak robotolásra kötelezve, vagy ha igen, akkor is csak egy-egy kisebb rétet kellett lekaszálniuk, egy-egy szekér fát a várba fuvarozniuk.

4. A várkapitány hasznot húzott az ún. kisebb haszonvételi jogának érvényesítéséből is. A régebbi kocsmáltatási szokásokat semmibe véve saját, azaz: az uradalom borát kényszeríti rájuk. A szerte fekvő malmokból is jelentős jövedelme származik.

A szolgáltatások fokozásánál erőteljesen igénybe vették a feudális erőszak- apparátus segítségét is: A barcsiakat a rájuk küldött haramiák (gyalogosok, hajdúk46) kényszerítik arra, hogy folyton-folyvást fát fuvarozzanak a várba. A jobbágyokat sokszor minden vétek nélkül is börtönbe vetik. Egyébként is mindennaposak a kapitány parasztokkal szembeni jogtalanságai; javaik elvétele, a fizetés nélküli „vásárlások”, és az ok nélküli bírságolás, amelyre az egyik legszélsőségesebb esetet a szentgyörgyiek panaszolják el: Már tizenöt napja szántottak, és magukkal vitt élelmük már elfogyott. Amikor azonban az ifjabbak haza akartak menni kenyérért, a kapitány elfogta és megbüntette őket.

Az összkép, amely a szolgáltatások felületes áttekintéséből meg a jobbágyi panaszokból kibontakozik, szinte teljesen egybevág azzal a jellemzéssel, amelyet szakirodalmunk az árutermelő majorsági gazdálkodás éppen ezen időszakban bontakozó korszakának jobbágyterheiről rajzolt. A robotteher fokozódása, a korábbi pénzváltság helyett természetben követelt terményadók, a földesúr érdeklődése minden kisebb-nagyobb pénzszerzési lehetőség iránt, a földesúri tisztviselők visz- szaélései, a jobbágy személyi szabadságának megnyirbálása, mind-mind ennek a. rendszernek és az azzal karöltve járó második jobbágyság szisztémájának egyenes következményei és velejárói.47

Ez a szisztéma a XVI. század végéig országosan még csak kialakulóban: van, de később is nagyon kevés helyen mutatkozik meg olyan „tiszta” formájában, .mint a XVI. század közepének dél-dunántúli végvár-uradalmaiban. Hogy e vidék várai a majorsági gazdálkodás kialakításának úttörői közé tartoztak, Sziget tartományánál is megfigyelhetjük.48 A váruradalom természetesen nem piaci értékesítés céljából, hanem önmaga s már akkor is csak akadozva fizetet katonái ellátására építette ki és hajtotta végre a legkérlelhetetlenebb következetességgel ezt a gazdálkodási-kizsákmányolási formát. Ha a végvár fenn akarta magát tartani,.

60