Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Erdősi Ferenc: Adatok az egykori Dráva-hajózásról és annak Barcs fejlődésében betöltött szerepéről
befogadására alkalmas raktáraiban volt Budapest után a „legnagyobb látható gi bonakészlet.” A közraktárak forgalmáról és készleteiről a helyi hetilapok mindé egyes száma pontos adatokat közölt. E rövid hírekből tudjuk, hogy a raktáraié készlete 75-170000 q között ingadozott, aminek 70-80%-át búza képezte (Nagykanizsán és Csáktornyán csupán 10-20 000 q közötti raktárkészleteket mutattak ki ugyanebben az időszakban). Barcs tárházainak évi forgalma gyorsan növekedett: 1882-ben 200, 1889-ben 848, 1893-ban 1230, 1896-ban 1380, 1902-ben 1300 és 1904- ben 1560 ezer q-át tett ki. 1929. elején a nagy bankok ellenőrzése alatt álló Közraktár mellett megalakult a Délmagyarországi Gazdatárház Szövetkezet (1. kép). Ekkor már nehezen lehetett piacot találni a gabonának, éppen ezért feltűnést keltett a szövetkezetnek az olasz kormánnyal folytatott tárgyalása, melynek eredményeképpen 10 000 vagon búzát vihetett olasz piacra, mégpedig az olasz államterületen 50%-os vasúti tarifakedvezménnyel. Ezt követte a MÁV bejelentése a hazai tarifakedvezmény megadásáról.®’ Ugyancsak 1929-ben jelent meg a községben a Bracket Gyula-féle új gabonakereskedclmi cég, amely a Contexport külkereskedelmi céggel szoros kapcsolatban volt. Barcs tradícióját a gabonaraktározásban és kereskedelemben 1930-ban már hangsúlyozni kellett, hogy arról a budapesti és nagykanizsai publicisták és tudomást szerezzenek. A kormány ugyanis a gabonaértékesítés megszervezése érdekében az ország különböző vidékein négy „gabonacentrálé” felállítását tervezte, mégpedig Sopronban, Miskolcon, Szegeden és Barcson, mint olyan helyeken, ahonnét a legeredményesebben bonyolítható le a gabonakereskedelem. Viszont a „Pesti Tőzsde” és a „Zalai Közlöny” cikkei szerint Barcs nem alkalmas centrá- lénak, „forgalmi okokból” inkább Szombathelyt, Győrt, vagy Nagykanizsát tartották megfelelőnek. Ennek a szemléletnek a képtelenségét bizonyítja a Barcsi Lapok 1930. máj. 25-i számában megjelent szerkesztőségi cikk, amelyben leszögezik, hogy sem Szombathely, sem Nagykanizsa az olasz-osztrák-svájci relációjú szállításhoz nem rendelkezik megfelelő befogadóképességű tárházakkal (400, illetve 600 vagon befogadóképességűek az ottaniak), Barcson viszont a Délmagyarországi Gazdatárház Szöv. és a Magy. Leszámítoló és Pénzváltó Bank tárházaiban egyenként 1400 vagon gabonát tárolhatnak. (Kihasználtságuk akkor 57 százalékos volt.) Egymás után alapították a gyorsan fejlődő községben a szállítási, kereskedelmi és ipari ügyleteket finanszírozó pénz- és hitelintézeteket: 1881-ben a 100 000 Ft alaptőkével grundoló Barcs-Drávavidéki Takarékpénztár Rt-ot, amelynek elnöke Brodszky Károly, vezérigazgatója Deutsch Izidor volt. Ugyancsak Brodszky és a Deutsch család másik tagja, Móricz állottak a „Barcs-Drávavidéki Takarékpénztárral Egyesült Önsegélyző Szövetkezet” élén.87 Barcs tőkeerejét növelték még: a Magy. Leszámítoló és Kér. Bank fiókja, a Barcs és Vidéke Néptakarékpénztár, a Magyar-Szlavón Takarékpénztár, a Barcsi Kereskedelmi Rt.'"8 3. Somogy megye második legnagyobb ipari központja Somogy még ma is országunk iparilag legelmaradottabb megyéi közé tartozik. Sajátos természeti adottságai és társadalmi helyzete folytán e szélsőségesen mezőgazdasági jellegű területen alacsony szintű és egyközpontú volt az urbanizáció is. Egyetlen városában, Kaposváron koncentrálódott a megye jelentéktelen 2or
