Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Simonffy Emil: Elkülönítés és tagosítás Kaposváron a jobbágyfelszabadítás után
Faizási erdő a kaposvári erdei legelőn kívül: a) Ropol puszta Szennával közösben b) Tótfalu puszta c) Nádasd puszta 2844,05 hold 915,22 hold 1242,82 hold összesen 5002,09 hold Tehát az uradalom szerint az elkülönítés tárgyát 7805 magyar hold (1200 négyszögöles) közös terület képezte, ebből végül is 3600 holdat, tehát 46,1 százalékot adott át a kaposváriaknak. Ez Somogy megyei viszonylatban a városra nézve nem volt kedvezőtlen eredmény." A városiak viszont azt állították, hogy a kaposvári határban közös legelőnek feltüntetett terület nem közös legelő volt, mert azt kizárólag a városiak használták, az uradalom nem legeltetett ott, egyes közös legelőnek felvett területeket pedig a város kizárólagos tulajdonaként kért feltüntetni. Az uradalom ügyvédje ennek ellentmondott, szerinte az uradalom Kaposváron lakó tisztjei állandóan használták a kaposvári legelőt, de időnként használta az uradalom is. A város azt is kifogásolta, hogy a faizási erdők közül kimaradt Enyeszd, Vörösalma, Répás, Pölöske, Kislak, Denna, Pálé és Marcadó, ahol szintén faizási joguk volt. Egy-egy városi háztulajdonos faizási joga pedig azt jelentette, hogy hetente háromszor annyi esett és száraz fát, amennyit csak tudott, elhordhatott. Ha száraz fa nem volt elegendő, akkor makkot nem termő élő fát is lehetett hordani. Ezenkívül épületfához is joguk volt bejelentés mellett. A faizási haszonvételükért semmi viszontszolgálatot nem teljesítettek. Az uradalom ezzel szemben csak azt ismerte el, hogy a városiak egy héten három nap saját szükségletükre hordhattak száraz fát. A bizonyítást az érdemleges tárgyalásra halasztották, erre azonban már nem került sor/*6 Jellemző, hogy Gáspár Boldizsár mérnök sem tudott pontos képet adni a város legeltetési és erdei haszonvételéről, ő is csak annyit javasolt, hogy nem szabad kerek összegben megegyezni, hanem ki kell számítani az egy házra eső haszonvétel értékét. Azonban nagyságrendileg jellemző, hogy példaként ezt említette: „tegyük fel, hogy számítás útján jönne egy házhoz legelő és erdő 12 hold”.4' A kaposváriak végül is egy egész házjog után 7,3 hold legelőt és 2,8 hold erdőt, összesen 10,1 hold legelőt és erdőt kaptak. Ha számításba vesszük azt, hogy a törvényes előírások szerint egy egész jobbágytelek után 4-22 hold legelőt és 2-8 hold erdőt kellett a haszonvételek fejében adni és hogy Somogy megyében az egy jobbágytelekre jutó legelő átlag 11 hold, erdő 3,2 hold volt,48 nem tekinthetjük a kaposvári egyezséget a városiak számára kedvezőtlennek. Ha Kaposvárt első osztályba sorolt helységnek vesszük, és egy egész jobbágytelekre 1 hold belsőséget, 22 hold szántót és 8 kaszás rétet, összesen 31 holdat,,a számítunk, akkor az 1317 hold úrbéres terület után 42,5 jobbágytelek lett volna Kaposváron (a maradvány- és irtásföldek után legelő- és erdőilletmény nem járt), ehhez hozzávesszük a plébánosnak járó egy és a tanítónak járó fél teleknyi illetményt, a volt földesúrnak 44 jobbágytelek után kellett volna legelőt és erdőt adnia. így számítva a kaposvári egyezség értelmében egy jobbágytelekre 59,1 hold legelő és 22,7 hold erdő jutott volna illetményként, azaz a törvény által rendkívüli esetekben engedélyezett telkenkénti 40 hold legelőnél és 12 hold erdőnél is lényegesen több. Ha az irtásföldeket is számításba vesszük a telkek kiszámításánál, akkor 124,8 telek lett volna Kaposváron, tehát egy egész telekre 20,8 hold legelő- és 8,0 hold erdő-
