Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Simonffy Emil: Elkülönítés és tagosítás Kaposváron a jobbágyfelszabadítás után
Ebből az egyezményben irtásföldnek minősítettek 2549,75 osztályozott holdat, tehát úrbéres földnek 1073,13 osztályozott holdnyi terület tekinthető. Ebbe már nem számítottuk be a plébániai, tanítói, templomi és városi földeket. Viszont a városi lakosok földjei között vették számba a vármegye birtokát a megyei kórházat a megyei orvoslakot a megyei gimnáziumot összesen 0 házjog és 18,43 osztályozott hold 3 házjog és 11,06 osztályozott hold 1 házjog és 4,53 osztályozott hold o házjog és 0,26 osztályozott hold 4 házjog és 34,28 osztályozott hold Továbbá az izraelita hitközség birtokában volt másfél házjog és 5,19 osztályozott hold. A város birtokában négy házjog volt. Tehát az összes 354 házjogból 9,5 nem természetes személyek birtokában volt, és ha feltételezzük - bár erre semmi alapunk nincs hogy a nem természetes személyek nem rendelkeztek irtásfölddel, akkor 1033,66 osztályozott hold volt az úrbéresnek minősíthető városi terület, egy házra átlagban három osztályozott holdnyi terület jutott. Ha azonban az összes területből csak a plébániai és tanítói, templomi földeket számítjuk le, akkor 1317,31 osztályozott hold tekinthető úrbéres jellegű földnek, azaz egy házra átlagosan 3,7 osztályozott hold jutott. Ez a terület - a birtokmegoszlás futólagos vizsgálata alapján is - megfelelt az invesztitúrában szereplő földterületnek. Az egyezmény szövege szerint az irtásföldckből 561,25 osztályozott holdat az állam kárpótolt, 1988,50 hold után azonban az irtásbirtokosoknak kellett kárpótlást fizetni. Mivel az állami kártérítés egy hold után 4 forint 48 krajcár volt konvenciós pénzben, így összesen 9547 forint 12 krajcár kárpótlást kellett az irtásbirtokosoknak fizetni, és pedig három részletben 1862, 1863 és 1864. november i-én. Az irtások után fizetendő kárpótlást a városi elöljáróságnak kellett behajtania, azért a volt földesúrral szemben a város egyetemlegesen felelős volt. Azt viszont nem döntötték el, hogy az irtásbirtokosok közül ki bírt olyan irtásföldet, amely állami kárpótlás alá esett, és ki olyant, amelyik nem esett. Ügy határoztak, hogy az irtásbirtokosok az összes irtásföldjük arányában fizetik a kárpótlást, tehát egy hold irtásföld után 3 forint 45 krajcárt kellett fizetni. A volt földesúr képviselője még a felmérés hitelesítésekor is azt kívánta, hogy a foglalásokat és az irtásföldeket ki kell mutatni. A város képviselője pedig tagadta, hogy a város határában foglalások és irtások lettek volna. Az állítások igazolását az érdemleges tárgyalás idejére halasztották.'*'1 Az úrbéri pátens értelmében az 1820 után tett foglalásokat minden kárpótlás nélkül vissza kellett adni volt birtokosának, míg az irtásföldeket csak az irtásbér lefizetése mellett válthatta vissza a volt földesúr. Érdekes, hogy Gáspár Boldizsár 1859. évi írásbeli véleménye3'’ szerint, a városiaknak házosztály és irtásföldjei voltak, az irtásokat az uradalom jóváhagyásával szerződés mellett tehették, így azokat nem lehetett foglalásoknak minősíteni. Egy másik egyidejű városi vélemény azt hangoztatta, hogy az uradalomnak egy éven belül fel kellett volna szólalnia, ha valamely irtás ténye nem tetszik neki, ha ez idő alatt nem szólt ellene, akkor úgy kell tekinteni, hogy az irtás az uradalom beleegyezésével történt. Ugyanez a vélemény azt is hangoztatta, hogy a szerződés a kaposvári határt és a pusztákat mindén hasznával együtt adta át a városiaknak, így azt a kaposváriak arra használták, amire
