Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Simonffy Emil: Elkülönítés és tagosítás Kaposváron a jobbágyfelszabadítás után
ELKÜLÖNÍTÉS ÉS TAGOSÍTÁS KAPOSVÁRON A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS UTÁN Simonffi Emil Az utóbbi évtizedek kutatásaiból mind plasztikusabban bontakozik ki parasztságunk múlt századi nagy sorsfordulójának, a jobbágyfelszabadítás lefolyásának és végrehajtásának képe.1 Az 1848-as forradalom rohanásában meghozott néhány soros törvény végrehajtása már a győztes ellenforradalom feladata lett, így lehetőség nyílt arra, hogy a földesurak és a jobbágyok századokon keresztül oly sokrétűen összefonódott kapcsolatát az előbbiek érdekeinek maximális figyelembe vétele mellett oldják fel. A jobbágyfelszabadítás végrehajtását nagy részben a birtokrendezési perek jelentették, a birtokrendezési eljárások során történt meg - több-kevesebb következetességgel - a birtokviszonyok átalakítása a kapitalista termelés követelményeinek megfelelően. E perek túlnyomó többsége a múlt század 50-es és 60-as éveiben folyt le Somogy megyében is.2 A birtokrendezések során megoldandó feladatoknak csak egyik csoportját jelentette a volt földesúr és a volt jobbágyok között a feudális korban létezett kapcsolatok és kötöttségek felszámolása (a regulatió és az elkülönítés). A feladatok másik csoportját a most már szabad polgári földtulajdonnal rendelkezők egymáshoz való kapcsolatainak a rendezése alkotta. A földdel való szabad rendelkezést, a „szabad” gazdálkodást korlátozó nyomásos gazdálkodás, az ebből következő szétszórtság, a fennálló földközösségek (legelő, erdő stb.) felszámolása a tagosítás, az arányosítás és a felosztás során történt meg.3 A feladatok e két csoportjának a megoldása ritkán kapcsolódott időben egymáshoz, rendszerint a második csoportba tartozók végrehajtására jelentős késéssel került sor, vagy az teljesen el is maradt. Éppen ezért tarthat különös érdeklődésre igényt Kaposvár birtokrendezési pere, ahol a megoldandó feladatok e két nagy csoportját időben egyszerre és egymáshoz kapcsolódóan intézték el/* A mezővárosok kérdése különben is egy külön - és még nem kellően megvizsgált - problémáját jelenti történetkutatásunknak.5 A feudális függés alól 1848 tavaszán felszabaduló magyar jobbágyság tekintélyes hányada élt a mezővárosokban, élvezte azok kisebb-nagyobb kiváltságait. E „kiváltságok” egyedi jellegűek voltak, a mezővárosi „polgár” - legyen az földművelő, kézműves vagy kereskedő - nehezen meghatározható helyet foglalt el a szabad királyi városok polgárai és a közönséges feudális jobbágyok között.6 A XVIII. században Somogy megyében a mezővárosi fejlődés elmaradottabbnak látszik, mint a szomszédos területeken, a somogyi mezővárosok lassabban alakították ki a maguk helyi piacát.7 Pedig a mezővárosok szélesebb körű szabadságának kialakulására e század első felében 159
