Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808)
megolvadt, rendszerint még üvegcserepet is tettek hozzá. A hígfolyós üveget faru- dakkal kavarták, miközben az kifehéredett. Ha az olvadt üveg tiszta és légbubo- téktól mentes volt, már, következhetett a feldolgozás, de mivel a hígfolyós üveget fújni nem lehet, előbb megint annyira hagyták lehűlni, hogy szirupsűrűségű legyen. Az üveg olvasztása és kidolgozása 24-36 óráig tartott/1'1 Ezeket a műveleteket - a nyersanyagok tisztítását, megfelelő arányban történő összekeverését és az üveg megolvasztását - végezte az olvasztár és csak ezután következhetett a különféle üvegtárgyak előállítása. Az üvegtárgyakat a múlt század elején fúvással készítették az üvegfúvók. Üvegfúvásra a fúvócsövet (pipa) használták, amely olyan vascső, melynek alsó vége kürtszerűen kiszélesedik, felső végén pedig faburkolat van. Az üvegtárgyak készítése történhetett szabadon vagy minták segítségével. Szabad fúvással készítették a táblaüveget is. A Bund táblaüveget (itt a Butid minőséget jelent, az előállítás módját) a Bund táblaüveg-készítők a következőképpen állították elő: a pipa végén egy olyan üveggömböt fújtak fel, hogy a csőnél maradt a vastagabbik része - ezt úgy érték el, hogy a gömböt felfelé tartott pipán fújták ki — ezután a gömb aljára vasrudat ragasztottak és a fúvócsőnél lerepesztették; a ráragasztott vasrúdnál fogva ezután gyorsan forgatták a gömböt, amely először ellapult (az angol munkások erről az alakról nevezték el az ilyen üveget koronaüvegnek: Crownglas-nak), amely végre a centrifugális erő következtében teljes koronggá alakult, s ezt addig forgatták, míg az üveg meg nem szilárdult (a kó- rong alak után nevezték cl a németek ezt az üvegféleséget holdüvegnek: Mond- glas-nak). Ebből a korongból vágták ki hűtés után a négyszögletes táblákat. Az így készült üveg igen fényes, mivel puha állapotban szilárd testtel nem érintkezett és igen vékony is. Ezzel az eljárással azonban csak kis táblákat lehetett készíteni, melyekből csak több egyenlő nagyságú darab tett ki egy Schok-nyi (kb. 0,75 m2-nyi) felületet/5 Hasonló módon készültek a már akkor is régi divatú, ezért nem is nagyon kelendő, ólómkeretbe foglalható ablakkarika-üvegek vagy ablakszemek is. Ilyenkor nem készítettek nagy átmérőjű korongot, s így az vastagabb is maradt és nem vágták le négyszögletesre, hanem megmaradt kerek formájában. Ezt is kötegelve hozták forgalomba. A táblaüvegek és ablakszemkarikák kötegelését, de a többi üvegáru csomagolását is a csomagolónők végezték. A nagyobb méretű táblaüvegeket az ún. Schok táblaüveg készítők állították elő úgy, hogy ők nagy üveghengereket fújtak, amelyeknek kiterítésével táblákat nyertek. A munkás a gömböt előbb lefelé tartva fújta fel, hogy az üveg inkább alul gyűljön össze. Eztán felfelé tartotta a pipát, s ekkor a gömb összelapult, a henger megfelelő átmérőt nyert. Ekkor a vastag üveget újból felmelegítette, majd folytonos lóbálás közben felfújta, míg csak hosszúkás, zsákalakuvá nem lett. Most a feneket felrepesztette és egyenesre vágta és addig lóbálta, míg teljes, alul nyitott hengerré alakult. A henger lehűlése után izzó vasrúddal lerepesztették a sapkát (vagy cilindert — innen a cilinderüveg elnevezés), ezután hosszában is felrepesztették és miután a kiterítő kemencében újból felmelegítették, sima agyaglemezen kiterítették és kisimították/6 Az öblösüveg gyűjtőnév alatt igen sokféle üvegáru szerepelt, a boros-, pálinkás palackoktól kezdve a különféle korsókon, kancsókon át a közönséges és talpas poharakig, olaj mécsesekig és cukortartókig, ide soroltak minden olyan üvegből készült tárgyat, amelyik valaminek a tárolására szolgált. Ezeket szintén 125
