Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)

Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808)

13. Gaier Péter,

14. Gasz Ádám (aki olvasztár is volt),

15. Huber János keretkészítő („Rahmen macher”).

Rajtuk kívül közvetlenül a hutában dolgozott még: Schilt Fülöp olvasztár („Schmelczer”); Reichenperger Vencel, Zeiner Xavér és Paigl György fűtő („Schirer”); Haim Ferenc, Paigl Gáspár és Reininger János fűtőfiú („Schir- Bub”); Stromajer Terézia, Hédiin Lucia és Reichenperger Rozália csomagolónő („Einbinderin”), valamint Steppanko Fülöp hamuzsírfőző („Potasschen sider”) és Hofman János hamuégető („Aschen brenner”).

A 15 főt számláló mesteremberek csoportja és a hamuzsírfőző teljesítménybért kapott, hetenkénti kifizetéssel, a következőképpen: i Schock táblaüveg elkészítéséért 33 kr, i Bund táblaüveg készítésért x 5 kr, i Schok fehér öblös üveg elkészítéséért 24 kr,

(ifj. Seidl János - aki valószínűleg még csak inas volt - 15 kr), i Schok fehér öblös üveg csiszolásáért, metszéséért 48 kr, i Schok zöld öblös üveg elkészítéséért 3 3 kr, i Bund ablakkarika (kerek üveg) elkészítéséért 12 kr,

I db szétnyitható mintáért 6 kr, i db vályt mintáért 3 kr, i db tölgyfából készült keretért 12 kr, i db hársfából készült keretért 9 kr, i db lámpás keretért 15 kr,

i Zt hamuzsír előállításáért 1 Ft 30 kr volt a munkadíj.

A kifizetett munkadíjat befolyásolhatta az előállított áru minősége is, mert több esetben kevesebb bért kaptak a termelt azonos mennyiségért. Mivel az egyes mesterek egymásközti és egyéni termelésének mennyisége is egy-egy héten igen eltérő volt, ezért az egymáshoz, illetve az egyes hetekhez vizsonyított bérük is nagy ingadozást mutatott és ezért nem feltűnő a viszonylag magas létszám és a kisebb termelés aránya sem. Volt olyan hét, hogy csak pár krajcár, de volt olyan is, hogy 35-40 Ft, átlagban pedig 15-20 Ft fizetést kaptak az üvegfúvók. A keretkészítőknek viszont csak 10-15 Ft-ra rúgott az átlagkeresetük. Ezek a bérek viszonylag elég jó keresetnek számítottak abban az időben, mert egy P. m. búza 5 Ft, a feketeliszt 4 Ft 30 kr, a zab 2 Ft 50 kr, 1 tehén ára 80 Ft, egy ökör ára 90-180 Ft volt, i pár ló teljes felszereléssel 276 Ft-ba került. A többi dolgozó heti bért kapott, így az olvasztár heti 6 Ft 15 kr-t, a fűtők heti 3 Ft-ot, a fűtőfiúk heti 2 Ft 30 kr-t, a csomagolónők pedig heti 2 Ft-ot.

A mestereken és az őket közvetlenül kiszolgáló belső dolgozókon kívül napszámosokat (16 fő, „Tagverker”), kocsisokat (4 fő, „Kutscher”) és béreseket (13 fő, „Ochsenknecht”) is alkalmazott a huta. Ök szintén hetibért kaptak (általában 3 Ft-ot), de ezen kívül a kivágott és leszállított fáért az előzőekben már ismertetett átvételi árat is valamint évenként ruhaneműt (a férfiak csizmát, kalapot, mellényt és köpenyt, a nők cipőt, harisnyát, posztókámzsát és inget), némelyük lakást és kosztot is kapott. Az egyik csomagolónő, Lucia Hédiin volt a szakácsnő is, aki ezért külön heti x Ft-ot kapott. így a tárgyalt időszakban összesen 60 fizikai dolgozója volt a hutának. Rajtuk kívül egy könyvelője („Rech- nungs-fiihrer”), 1807. szeptemberig Dittrich Ferenc, illetve 1807. októbertől Stingelmayer István személyében (évi 500 Ft készpénz és egyéb, a konvenció12 x