Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 2. (Kaposvár, 1971)
Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról (1807-1808)
lítási- és útviszonyokat (mindenütt csak földút volt és szekerezés). Nyáron és koraősszel a száraz időszakban szállították ide az ásványi eredetű nyersanyagokat, a homokot, a meszet és a különböző „földeket” azaz fémoxidokat tartalmazó ásványokat. A felvásárolt homok (1177 P. m.) teljes egészében Kaposvár környékéről származott és kaposvári fuvarosok szállították a hutához. A meszet Bükkösdről (51 P. m.) és Kánból (426 P. m.) szerezte be a műhely és az ottani lakosok szállították helybe. A fémoxidok, „földek” származási helye ismeretlen, csupán csak annyi derült ki, hogy „Pulsgai” - (120. P. m.) „Mecseki” - (54 P. m.) és „Vaj- nai-földet” (20 P. m.) vásároltak az adott időszakban. Hamuzsírból háromféle került felvásárlásra. A legjobb az ún. kalcinált hamuzsír volt, ezt Baranyajenőről Honig Mózes (66 Zt 9 ft), Gigéből pedig Mauth- ner Márton (94 ft) zsidó kereskedők szállították november-december, illetve március hónapokban. A nem kalcinált hamuzsír egy részét (34 Zt) szintén Honig Mózes baranyajenői, másik részét (6 Zt 6 ft) Kohn Dávid görösgali, legnagyobb hányadát pedig Hauer Márton szágyi (175 Zt 30 ft) zsidó kereskedők szállították, főleg a nyári és őszi hónapokban. A szentlukai napszámosok készítették az ún. házilag készült, nem tisztított, képlékeny („Cuhaus erzeigte”) hamuzsírt (összesen 264 Zt 47 ft mennyiségben). Hamut (amelyet a huta hamuzsírfőzője dolgozott fel) egész éven át vásároltak, zömmel mégis a nyári és tavaszi időszakra esik felvásárlása. Bőszénfáról (137 Mz), Gálosfáról (125 Mz), Hajmásról (371 Mz), Simoniéról (78 Mz), Tótvárosból (66 Mz), tehát a közvetlen környékéről szállították ide az ún. „hamusbetyárok”, zömét pedig (848 Mz), a helybéli napszámosok adták le a hutának. Érdekes, hogy Hajmásról 3 család: a Bank, Kis-Bank és Lepke családok - mint a legnagyobb hamuszállítók - tagjainak a neve szerepel a könyvelésben. Sót (NaCl) csak a téli hónapokban vásárolt a huta a pécsi üvegkereskedőktől (Hartman Péter: 15 Zt 9 ft, Tauf Antal: 4 Zt 50 ft), a gödrei (20 Zt 77 ft) és a pécsi (53 Zt 47 ft) sólerakatokból, valamint Mohácsról (Ham- perger Simon üvegestől: 9 Zt 17 ft) és Rózsafáról (akkor Büdösfa: 8 Zt 69 ft). A legkiterjedtebb felvásárlási területe az üvegcserépnek volt - melyet újraolvasztva ismét felhasználtak üvegáruk készítésére -, az üvegkereskedők hozták vissza azokból a helységekből, falvakból, ahol a huta termékeit árusították. Az üvegolvasztáshoz szükséges hőenergiát a huta környékén elterülő erdők kivágott fája biztosította. Ezért a huta napszámosai szállították a legtöbbet a helyi erdőkből. Háromféle fát vett át a műhely ún. hasított („Schniter”), azaz hasábfát, hamunak való, vagyis dorongfát („Potasche”, ezeket öl-ben mérték), valamint tartozék-fát („Zuleg”), ami az ágfának felel meg (ezt szekérszám vették át). A szentlukai napszámosok összesen 1568 öl hasított, 277 öl hamunak való és 1924 szekér tartozék fát szállítottak, főként az őszi és téli hónapokban, a fakitermelés időszakában, Bőszénfáról csupán 373 szekér ágfát könyveltek el. A fenti adatok is jól tükrözik azt, hogy a huta elsősorban a helyi erdőre, illetve annak kitermelt fájára alapult, azaz helyi energia- és nyersanyagbázisra telepítették. Az egyes nyersanyagokért kifizetett felvásárlási ár a következő volt: i öl hasábfa 54 kr i öl dorongfa 30 kr i szekér ágfa 9 kr i Zt üvegcserép 3 Ft i Zt kalcinált hamuzsír 30 Ft 119
